daily tragedies

I'd like to say good bye to my unexisted friends

2010-09-30T20:50:00.004+02:00

You came in from the darkness and held the door open wide
You stood there like a vision before my unbelieving eyes
I believe in what I see and also what I hear
But did the night play tricks on me or were you really there.

4 hónapja köhögök, és azt mondják a köhögés lelki megfelelője a harag. pedig ha valaki, én mindig megbocsájtottam mindenkinek, azoknak is, akik nem érdemelték volna meg. egyedül anya az akinek 2 éve nem tudtam megbocsájtani semmit, de ezt mélyen el is temettem. viszont rájöttem, hogy a tibor dolog tényleg idegesít és valószínűleg emiatt vagyok képtelen meggyógyulni.
nem zavar, hogy mással boldog, mert már én sem szeretem őt. örülök, hogy boldog, de haragszom rá. sőt. igen, kimondom baromira arcon tudnám csapni. mert fontos volt a barátsága számomra. mikor azt mondtam neki fejezzük be, ő kérte, hogy őrizzük meg a jó viszonyt, mert nem akar elveszíteni. és ő az, aki hónapok óta kussol és nem keres, nem válaszol. pedig tudja, hogy szükségem lenne a támogatására. és szarik rám magasból.
haragszom rá, mert én mindig kiálltam mellette, de ő sosem mellettem. úgy sem, hogy kértem.
felfogtam, hogy nem számíthatok rá soha többé, és lemondtam róla. de ettől még nem tudok szeretettel gondolni rá, hanem ahogy telik az idő, egyre jobban haragszom. pedig tudom, hogy nem lenne szabad haraggal élnem.

aztán ott van eszter, aki az ultraradikális konzervatív elvei miatt (amik persze csak másokra érvényesek) besértődött és skarlát betűket dobált rám, mindezzel sutba dobva az általa sokra tartott barátságot.

sajnos manapság a barátság hasonlóan felületessé vált, mint a kapcsolatok, vagy a családi kötelékek. nehéz ezt számomra feldolgozni, mert ragaszkodó típus vagyok, de inkább legyen egy barátom, minthogy egy rakás álszent fazon vegyen körbe.

up.side.down.

2010-08-24T14:57:00.003+02:00

az életem úgy kezd összeomlani, mint egy hatalmas kártyavár.
de van egy mondás, miszerint ahhoz, hogy a mennybe juss, meg kell járnod a poklot.

úgy érzem, alanyi jogon igazán kiutalhatna nekem valaki egy kis nyugalmat és biztonságot.
meg pár őszinte mosolyt is.

az első találkozás

2010-08-06T00:31:00.002+02:00

nem tudtam elkerülni ezt a találkozást, pedig megfogadtam, hogy jó ideig nem fog megtörténni.

féltem attól, hogy esetleg rosszul fogom érezni magam.

és akkor egyszercsak ott állt előttem 1 hónap után és én azon kezdtem morfondírozni, hogy miért nem érzek semmit???

mintha egy idegen állt volna előttem, vagy legalábbis egy évek óta nem látott barát.

nem akartam megölelni. semmit nem akartam tőle. ő meg attól parázott, hogy esetlegesen egy kínos találkozásba csöppen az ex és az új révén, pedig mondtam neki, hogy ez egyáltalán nem zavar, de úgy alakította, hogy összenefussunk. szerinte az új lányt zavarta volna, meg amúgy is ki van rám akadva. (nemisismer...)

a korrektség miatt írtam hát az újnak egy mailt, amiben elnézést kértem a romantikus este belerondításába, amit tényleg nem szerettem volna, és biztosítottam afelől, hogy én örülök, hogy ő van. mert ugye ha szeretünk valakit, akkor örülünk ha boldog (pláne ha lezártuk) és ő meg azzá teszi.

válaszolt is, nagyon kedvesen, nyitottan. jófej. szeretjük. azt hitte én utálom őt, és neki semmi baja nem lenne ha összetalálkoznánk egyszercsak.

szóval a lényeg, hogy mindig a pasik komplikálják túl a dolgokat.

it's all right

2010-07-20T19:33:00.004+02:00

vannak dalok, amiket szeretek a dallama miatt. van, hogy még a szövege is tetszik.
aztán egyszer csak megértem miről szól, és olyankor úgy érzem fejbevertek.
és van, amikor csak néhány sort értek meg, hónapokkal később pedig a refrén második részét is. na akkor már a bordáim is berepednek. (leginkább a quimby dalokkal vagyok így.)
de a legfurább az, hogy bizonyos szituációkban hallok egy dalt, ami akkor még csak tetszik, és nem sokkal később már igaz lesz az életemre. szívettépően igaz. a sors fura fintora ez, mint egy jóslat, ami ott lebeg az orrom előtt.

most már Bob Dylan-t is értem. persze a gasztro esten még nem gondoltam volna, hogy rólunk énekel.

Still I wish there was somethin’ you would do or say
To try and make me change my mind and stay
We never did too much talkin’ anyway
So don’t think twice, it’s all right

látom fáradt vagy, te csak menj, én majd virrasztok... menj, aludj...

2010-07-05T20:17:00.004+02:00

hát így.

egy lukkal a lelkemben próbálom túlélni a hétköznapokat.

hisztiscsávó

2010-07-04T12:38:00.000+02:00

rájöttem, hogy ő amúgy ilyen hisztis pasi.

mindig van valami amiért siránkozik, pedig irigyelni való élete van. bizonyos fokig jó az, ha valaki elégedetlen, mert az új célok segítenek előre jutni, de amikor már csak sajnáltatni tudja magát az ember és képtelen örülni a sikereinek, arra azt mondom, hogy beteges.

mindig siránkozik, hogy jajjmennyi dolga van és ezt is - azt is el kell intézni és jajjnincsideje. mondtam itt vagyok: időm, mint a tenger, segítek. segítettem, még úgy is, hogy nem mindig köszönte meg, de hát az önzetlen barátság erről szól.

erre ma is jajveszékel, hogy fél napja van mindent elintézni. mondom helő itt vagyok. jajj de már olyan sokat segítettem. mondom, persze, de ha majd nem tudok, akkor nem ajánlom fel. jajj de nem kell, majd megoldom. mondom akkor szakadj meg.

hirtelen nincs szüksége a segítségemre, ami valahol rosszul esik, de persze nem fogok azért könyörögni, hogy a szennyesét moshassam.

szerintem sokkal jobb neki, ha van miért szenvednie, mert ha segítenék, akkor nem tudná azt ecsetelni később, hogy jajjmilyenszarvolt, hogy az egyetlen szabadnapján 8 dolgot kellett elintéznie...

Boulevard Of Broken Dreams

2010-07-01T22:28:00.001+02:00

"My shadow's the only one that walks beside me
My shallow heart's the only thing that's beating
Sometimes I wish someone out there will find me
'Til then I walk alone."

how to lose a guy in 6 years

2010-06-30T22:32:00.004+02:00

1. év
a pasi és a lány egy iskolába járnak, bár iskolára nem nagyon hasonlít a hely, inkább egy lepusztult kultúrházra. itt ismerkednek meg, a pasi 18 éves, jövőre érettségizik, a lány 21 és azt hiszi itt majd jól szakképzik. közös osztálykirándulás alkalmával (konkrétabban katasztrófa turizmus Ukrajnába) a pasi pofátlanul a lány mellé ül a buszon, és a négy nap során 5 méternél távolabb nem is hajlandó kerülni tőle. éjszaka konkrétan ráfekszik az egyszemélyes ágyon, később egy másik helyszínen együtt reszketnek egy hálózsákban.
év végén a lány elhagyja az iskolának csúfolt intézményt, és nem gondolja, hogy valaha látja még a pasit.

3.év
valószínűsíthetően az iwiwen veszik fel újra a kapcsolatot, melyet követően a lány könyörög a pasinak, hogy mutassa meg neki az ukrajnai rémálom során készült fotókat. találkoznak is a legendás rolling rock sörözőben, ahol a lány álla padlót fog, ugyanis a pasi jócskán lefogyott és igen szemrevaló lett. később gyakran beszélgetnek msn-en, majd egy éjszaka különös eseményei közelebb hozzák őket. a kelenföldi pályaudvar környékén elmebeteg videókat készítenek. a pasi a 6 sávos budaörsi úton hátán a lánnyal rohangál, majd beletuszkolja őt egy 100 Ft-ossal elcsent Profi bevásárlókocsiba. ebben tolja felfelé az igencsak meredek pannonhalmi úton, időnként elengedve azt, hogy a lány zuhanógurulásban közelítse meg a budaörsi utat szívrohamközeli állapotban, mert ez vicces. később a haraszt utca sarkán leparkolnak és a járdaszegélyen ücsörögve a tükrös kocka mp3 lejátszón kvimbit hallgatnak egy fa alatt. meg jutut. aztán felállnak és elkezdenek lassúzni az ólájvantizjú koncertfelvételére, közben romantikusan csepereg az eső, elcsattan az első csók.
hajnal 4kor elindul ki-ki a maga ágyába aludni, mindkettejükkel madarat lehetne fogatni.

később a pasi túl gyakran hivogatja a lányt, amitől ő kiborul ezért inkább aljas módon lerázza. csak msn-en tartják a kapcsolatot, majd végül úgy se.

5.év
valahogy ismét felveszik a kapcsolatot, jó barátokként viselkednek. gyakran találkoznak, sokat nevetnek. a pasinak megint érzései lesznek, amitől a lány megijed. nagyon kedveli a pasit és tudja, hogy minden egyes találkozás fáj neki, mert ő nem akar tőle semmi komolyat. ezért pár hónap múlva ismét eltűnik az életéből, mert azt gondolja, ha ilyen csúnyán megbántja, akkor soha többé nem lesz belé szerelmes.
ahogy telik az idő, a lány szinte minden nap gondol a pasira, hogy milyen jó lenne újra beszélni vele, együtt nevetni, de persze nem meri keresni, hiszen ő lökte el magától.

6. év
egy év múltán a lány felhívást ír ki a blogjára, hogy be fog zárni. pasi kulcsot kért hozzá. a lány megörül neki, és leírja mennyit gondol rá. találkoznak. a pasi nagyon haragszik a múltban történtek miatt, de ismét elkezdenek barátkozni. pasi idő közben megvette álmai lakását, a lány meg hízott 10 kilót.
együtt járnak konyhabútort nézni, a lány pedig egyre jobban kezd beleszeretni a pasiba. ő viszont. a lány ismeretségük során először elmegy a pasi együttesének koncertjére, egy "dujuvanabímájbojfrend" pólóban és összejönnek. elmennek telelni, jól érzik magukat.
pár héttel később kiderül, hogy leépítés lesz a lány cégénél, aki úgy dönt, hogy menni akar, ráadásul a végkielégítéssel elindulhat külföldre dolgozni. viszont nem akarja, hogy bármi is itt tartsa, ezért mielőtt elmélyülne a kapcsolat, szakít. fáj mindkettejüknek, de a pasinak annyira, hogy teljesen bezárkózik.
nem önmaga többé. időnként találkoznak, de már nem kedves. elfogyott a lelkesedése. végül a lány mégsem utazik külföldre, rájön, hogy nem tudná itt hagyni a pasit és ostobenkókurvahülye volt, amiért otthagyta. de hiába. a pasi azt mondja már nem szereti és nem bízik benne. a lány kiborul és hisztis. gyakran.
aztán rájön, hogy változnia kell, ha helyre szeretné hozni az elmúlt 6 év hibáit. odafigyel mit mond, türelmesebb és megértőbb. pasinak ha van ideje mindig keresi a lányt. többes számban beszél. nem akarja, hogy mással legyen. de továbbra sem szereti a lányt. 2 hónap múlva semmi sem változik... a lány persze időnként örlődik, hogy most mi van, meg egyébként is hogy múlik el a szerelem ilyen gyorsan... aztán feladja a reményt.

háromszor lökte el magától azt az embert, aki igazán szerette őt. mire ezt belátta és mire rájött, hogy ő is mindennél jobban szereti, már annyira tönkre tette, hogy érzései sem maradtak szegénynek.
hát így kell elveszíteni valakit 6 év után úgy hogy közben saját magunkat és a szerettünket is tönkretesszük.

hülyepicsa.

got no destination

2010-06-06T22:40:00.000+02:00

egyszer már röhögtünk azon, hogy ha találkozunk, akkor mindig megszólal valahol egy U2 dal. sokáig nagyon szerettük ezeket a pillanatokat, aztán idővel, ahogy eltávolodtunk, már nem szeretett U2-t hallgatni. talán, mert a csalódásra emlékeztette.
persze most hazafelé a rádióban megint rázendített Bono a bjutifuldéjre, és én is más füllel hallgattam már.

több, mint egy hónapja azt mondta, már nem képes arra, amire korábban, és bár megértettem, nagyon fájt. akkor úgy gondoltam, hogy küzdeni fogok, türelmes leszek hátha mégis...
de nem változik semmi.

"What you don't have you don't need it now" - üvölti Bono, és talán igaza is van. talán már nem kellene arra várnom, hogy egyszer valamikor működni fog ez a dolog. talán sosem nem fog.
soha nem fogom arra kérni, hogy definiálja a helyzetet, vagy azt, hogy állást foglaljon az igen vagy nem mellett, de tény, hogy ez a köztes állapot nemsokára teljesen fel fog őrölni.
próbáltam elszakadni - nem tudtam. ő sem tud. mégsem szeret.
hát mi ez? tragédia? komédia?
tragikomédia...

pro és kontra

2010-06-02T15:58:00.000+02:00

armani farmerban a malterosporos földön háton fetrengve egy radiátor alá beszorult nejlonlapot rángatni vérző ujjakkal miközben a vízszerelő bambán nézi, ahogy szenvedsz, nem túl felemelő érzés.

félig elkészült fürdőszobában habosfürdőgolyós kádban nyakig merülve, borospohárból jégert inni, közben mentolos ropicigit szívni és Boleyn Anna naplóját olvasni felbecsülhetetlen.

két lábbal a földön

2010-05-30T23:01:00.000+02:00

"tudod miközben reggel feküdtem a fűben a véndiófa alatt, rájöttem, hogy minden, amit fontosnak hittem, gondoltam, akartam igazából semmit sem ér. ami fontos, az a tó vízének csobogása, az ahogy a napsugár megcsillan a gyantán a naplementében, a fűben mosolygó százszorszépek, a madarak csiripelése, a véndiófa árnyéka, meg a bodza illata."
"helyes"

és tényleg. már nem vágyom bonyolult, konvencionális, és álomszerű dolgokra. csak arra, hogy az időm jelentős részét a természetben tölthessem. a tó partján láblógatva, vagy a füvön feküdve, madarakat bámulva.
nincs szükség kacsalábon forgó hidromasszázskádas palotára, csak egy kis kuckóra, amit otthonnak nevezhetek.
nincs szükségem filmekben létező hősszerelmesekre, csak arra, hogy ő néha rám mosolyogjon és magához öleljen.
nincs szükségem hálivudi álmokra, elég ha a hétköznapokba egy kis mosolyt tudok csempészni.

hétvége

2010-05-30T22:33:00.000+02:00

mármegintkésésben, lehethogyzavarna, szoknyapróba, holazoliva, tizennyócezer, holparkoltunk, felavárba, konektorszerelés, visszalaptopért, tankoljunksokpénzért, iránybalaton, holakisbolt, alumíniumszobor, könnyemcsorognevetés, jéészázszorszép, naplemente, deszépcsillogógyanta, zárbatörtkulcs, barkácsolás, sajttál (melyikkelkezdjem, látnádhámozva), kispál, jéger, bor, öngyulladószén, najóvanhúszperc, dejóazinged, szédülésesvigyor, grillmindenféle, tudodhogyszeretlekésszükségemvanrádhahaha, tortilla, údetelevagyok, fetrengőscigizés, toptíztejóisten, szerelmesvagyok, pinkflojd, vanegyrosszhírem, megtaláltam, kiskifli, holakispárna, kertbeszökés, sophieellisbextor, jógazene, mezitlábafűben, gondolkodósfelismerőspillanat, madarakazégen, majdnembelémkullancs, ébresztő, forrázósjegelőszuhany, kokódzsámbó, mosogatás, citromosbalatonszelet, szabadstrand, hullámzóvíz, stégenláblógatás, óriászivatar, nincsgázvangáz, reggeliebéd, u2, mosogatás, majdnemmindentelhagyok, megintkésésben, holaszemétlerakó, pocsolyatengerek, adzsipkávémajdnemcukornélkül, hülyegyerekbiciklivelalépcsőnfel, újraitthon.

lávfordöförsztszájt - balatonvilágos

2010-05-30T22:05:00.000+02:00

mikor megérkeztünk, szinte azonnal elfogott egy érzés: otthon vagyok.
a kerítés mellett magasra nőtt sövény tartja távol a kis házikót a kíváncsi szemek elől, megteremtve ezzel a béke szigetét. a kerítésen túljutva hirtelen megcsapott a szomszéd telkéről átlopakodott bodzabokor illata, mely keveredve a balatoni szellő lány, vizes illatával, szinte mámorítóan hatott rám. épp naplemente volt, és a lemenő narancssárga napsugarak a lombon keresztül megcsillantak a diófa oldalán csorgó gyantapacnin. olyan gyönyörű volt, hogy már akkor éreztem, nem lesz kedvem innen hazamenni...
a fűben százszorszépek mosolyogtak rám, s a hátsó kertben egy óriási vén diófa magasodott. imádom a magas lombos fákat, mert valahogy biztonságot sugároznak felém.

reggel még aludt, mikor kilopóztam egy pokróccal a kertbe. mezitláb sétáltam a fűben, közben lágy jóga zenét hallgattam, majd lefeküdtem a földre úgy, hogy a lábam és a kezem érje a talajt. néztem a vén diófát, meg a magasban szálló madarakat és sok dolog megvilágosodott előttem.

délután kimentünk a partra, ahol ugyanaz a varázslatos türkizkék víz látványa fogadott, amit évekkel ezelőtt láttam a vonatállomásról a völgybe tekintve. ültem a stégen, a lábam a hullámzó, tiszta vízben, sehol senki. minden olyan békés és szeretnivaló lett egyszerre, úgy éreztem oda tartozom, ennek a természetnek a része vagyok, és a város, ahová vissza kell mennem egy kupleráj, amiben örömlányként mások kéréseinek teszek eleget, ahol a mosolyom valótlan boldogság mit mások kedvéért öltök magamra. de ott, a parton a magam kedvéért mosolyogtam, mert boldog voltam.
és utáltam hazajönni.

HP

2010-05-19T00:33:00.000+02:00

rájöttem mi az én legnagyobb problémám.
az, hogy egy iszonyatosan hisztis hülye picsa vagyok.

tanulság: nem árt időnként átolvasni a skype beszélgetéseket.

neki megadom magam

2010-05-04T15:09:00.001+02:00

nem minden dió az, aminek látszik

2010-04-04T16:08:00.000+02:00

mit hozzak a boltból?
diót mindenképpen, mert kell a sütihez.
...
hol a dió?
itt. (kis kotányis zacskó landol a kezemben)
de hát ez szerecsendió!
igen, de dió nem volt, és ennek a nevében benne van az, hogy dió.

pár szó a művezetőről

2010-02-23T18:54:00.000+01:00

aki lelkileg-idegileg túlzottan labilisnak talál az szarjon szöget. rozsdásat.
ja, és mindemellett legyen kedves távolról is elkerülni engem jó ideig, mert kib...tul rühellem a kétszínű embereket, akik úgy csinálnak, mintha fontos lennék számukra, (jobban is, mint kellene) aztán meg ugyanabban az időintervallumban egy másik plénum előtt fikáznak.

talán inkább vállalni kellett volna a felelősséget azért, hogy már akkor fontosabb voltam, mikor még azénuram hivatalosan azénuram volt, de neeeeem sokkal egyszerűbb rám terelni, meg az én nyakamba varrni, meg úgy beállítani, mintha én másztam volna a nyakadba.

ha én labilis vagyok, akkor te egy pszichotikus esettanulmány.

donut luv me

2010-02-08T15:17:00.001+01:00

i am sooo f...ing confused.

why now? and why .... you should do something. something... to make me feel that i am not just a girl next door. or not just a bad mistake of yours.

what the hell?

please.do.not.love.me.

végre

2010-01-31T01:56:00.000+01:00

annyira boldog vagyok, hogy az már undorító :)

fától az erdőt

2010-01-27T19:50:00.000+01:00

Nyári zápor hull nyakunkba
patak gyűlik az ablakunkba

s lépek

feléd hogy a kart a karba
öltve játsszuk az évet vissza

rémes

hogy hányan laknak ösztönökben
génekből gyúrt börtönökben

belém is csak halni jár a lélek…

tudod én nem gondoltam soha rólad
hogy a patak tőled fagy és olvad

késő

éjjel áll el az eső végleg
a hegytetőről visszanézek

és ő-

semberek gyűjtenek halásznak
te is én is csak vadász vagy

már beköltöztél ösztönömbe
itt maradsz tán mindörökre

belém is csak halni jár a lélek
belém is csak hányni jár a lélek
beléd is csak halni jár a lélek

valahogy így vagyunk mi egymással, immáron 6 éve.
de most már talán képes vagyok elfogadni és átérezni, azt, amit már nagyon régóta kellett volna.

ITThon

2010-01-27T19:36:00.000+01:00

szóval nagyon sokat gondolkodtam hogyan is legyen a bloggal. becsukjam, töröljem, nyissak újat vagy csak hagyjam abba?
néha zavar, hogy tudom, olyan emberek is olvassák ezeket a sorokat, akik a való életben legszívesebben leköpnének és rám taposnának. a képmutatók. és zavar, hogy modoroskodnom kell a saját élménytáramban, nehogy valaki a cégnél emiatt rossz szemmel nézzen rám. (A. nem rád gondolok most.) hádde tényleg.

abbahagyni nem tudnám. szükségem van arra, hogy kiírjam magamból a gondolataimat. a virtuális papírra vetett érzelmek - ez az én művészetem.
törölni nem lenne szívem, hisz emlékek vannak itt. azután meg pláne ragaszkodom hozzájuk, hogy exazénuram törölte az összes fotómat és videómat.
ha becsukom és valakinek nem adok olvasási jogot, pedig szeretne, megsértődik. mert van, aki azt érzi, hogy a blogom olvasásával közelebb kerül hozzám, pedig nem. talán ha a való életben hozzám szólna két kedves szót havonta egyszer, sokkal közelebb kerülhetne. de ugye ha bezár a bazár, akkor a közeli barátok kapnának kulcsot.
nyissak újat? de hát mi értelme volna. ha elegem van az életemből, azt sem kezdhetem teljesen előlről (pedig dejó lenne néha...). vállalom a múltam és azt ami vagyok.
és ha ez valakinek nem tetszik sajnálom. sőt nem leszek modoros. káromkodni is fogok.
akurvaéletbe.

elvégre én ITT otthon vagyok.

otthontalanul

2010-01-08T11:03:00.000+01:00

tegnap előtt a bolt előtt megint láttam a hajléktalan bácsit. vettem neki zsömlét meg párizsit, de mire kimentem eltűnt.
tegnap megint megláttam. megkérdeztem, hogy vacsorázott-e már, mondta, hogy nem. kérdésemre, hogy mit szeretne enni, azt mondta, hogy tejet mindenféleképpen, a többit pedig rám bízza. nem az volt az első szava, hogy pénzt, alkoholt, vagy cigit adjak neki, hanem tejet.

vettem neki zsömlét, tejet, egy kis zöldséget meg narancsot, hogy vitaminhoz is jussson, sportszeletet, hogy endorfint is kapjon meg rántott husit.
mikor kint odaadtam neki a szatyrot elámult és hitetlenkedve nézte. "egész évre tetszett vásárolni?" - kérdezte, majd nagyon szépen, zokogva megköszönte.

hát én is elkezdtem bőgni, mint egy hülyegyerek, aztán felhívtam a tesóm és elmeséltem neki, mire ő is zokogni kezdett és azt mondta büszke rám.
és akkor már azért sírtam, mert büszke volt rám. végre. valaki.

anyám szájából ezt sosem hallottam, pedig mennyit küzdöttem érte...

sajnálom, hogy olyan sokan lenézik a hajléktalanokat, pedig bárki kerülhet ilyen helyzetbe. ha meglátsz az utcán egy hajléktalant, és nem segítesz neki, legalább ne rúgj bele. sokszor két kedves szónak is örülnek, és az ételt is megbecsülik. persze vannak kivételek, de hol nincsenek?
ne ítéljük el miattuk az összes ilyen sorsú embert!

Tények és Tévhitek:

a hajléktalan emberek mind alkoholisták. - a magyar lakosság 45%-a fogyaszt hetente legalább 1 alkalommal alkoholt. ugyanez a budapesti hajléktalan emberek 53%-ára igaz.

a hajléktalan emberek mind koldusok. - Átlagosan hét fővárosi hajléktalan emberből egy szerzett jövedelmet koldulásból 2009-ben

a hajléktalan emberek nem dolgoznak. - a fővárosban utcán élő emberek 63%-a rendelkezik szakmával, és több mint 70%-uk 18 évesen már dolgozott. 2009-ben a fedél nélküli emberek 44%-nak volt munkából származó jövedelme.

a hajléktalan emberek alacsony iskolai végzettségűek. - a hajléktalan emberek között az átlagnépességhez képest alacsonyabb a csak 8 osztályt végzettek, és magasabb a szakmunkásképzőt végzettek aránya.

a hajléktalan emberek elhanyagoltak, nem törődnek a külsejükkel. - a hajléktalanság külső, felismerhető jegyeit viselők kisebbségben vannak a hajléktalan emberek között. a hajléktalan emberek jelentős része nem ismerhető fel az utcán, és sokszor még közvetlen munkatársaik sem tudják róluk, hogy nincs otthonuk.

hajléktalanok azok, akik az utcán élnek és alszanak. - a hajléktalan emberek mintegy kétharmada nem közterületen, hanem intézményekben, ideiglenes szállásokon, vagy más nem lakás céljára szolgáló helyiségekben tölti éjszakáit. a szállásokon lakók 60%-a soha nem aludt még közterületen.

az utcán élő hajléktalanok többsége aluljárókban, padokon, kapualjakban húzza meg magát. - a közterületeken élők között jelentős azoknak a száma, akik erdőkben, barlangokban, vagy más rejtett helyeken élnek.

a hajléktalanok maguk tehetnek róla, hogy elvesztették lakhatásukat. - a fedél nélkülivé válásban a személyes okokon kívül sok olyan társadalmi és gazdasági ok játszik közre, melyekre a hajléktalan embernek nincs közvetlen hatása (pl. munkanélküliség, bérlakások hiánya).

a hajléktalan emberek azért nem mennek be az éjszakai szállásokra, mert ott megverik és kifosztják őket. - a közterületeken élők sérelmére több erőszakos és tulajdon elleni bűncselekményt követnek el, mint a szállásokat használókkal szemben.

az utcán élők rendszertelen életet élnek, és nem gondolnak a holnapra. - az utcán élő hajléktalanok többsége minden nap azonos napirendet követ, és stabil alvóhelye van.

akár...

2010-01-03T22:39:00.000+01:00

akár boldog is lehetnék.
akár mosolyoghatnék is.

de nem. mert akarata ellenére falakat állít körém. egy láthatatlan sárkány állja útját a felém érkező lovagoknak, és mind elbuknak a kapunál.

a megoldás, felégetni mindent és teret adni valami újnak.
nincs többé útjátkeresőlelkiszemetesládánakhasználóklimaxhuszár, nincs többé antiszociálisnemértemmiértvagyokparaszt, és nincs többé tetszeldenemvállalhatombemiatta.

ezentúl csak én leszek. és aki nem elég bátor, hogy szembeszálljon a sárkánnyal és berúgja a kaput, azt én rúgom ki.
punktum.

welcome 2010

2010-01-02T17:24:00.000+01:00

t megkérdezte, hogy mit fogadok meg az újévre, mondtam semmit, mert nem szokásom.

az viszont szokásom, hogy eltervezek dolgokat, amikre majd törekedni fogok.

nézzük a 2010-es listát:

befejezni a két éve tartó pettingsorozatot
minimálisra csökkenteni a hús, szénhidrát fogyasztást
rendszeresebben mozogni
még kevesebbet cigizni
találni egy másodállást
ha ez nem jön be, akkor egy önkéntes melót, hogy legalább másoknak segítsek
elkezdeni megírni a nagy történetet
megtalálni a végleges hajszínemet
eljutni végre nyaralni

meglátjuk mire jutok.

eltellt egy év

2009-12-26T23:44:00.000+01:00

tavaly ilyenkor azon tűnődtem, vajon érdemes e játszmákba bonyolódni, majd úgy döntöttem inkább a pillanatnyi érzelmeimre hagyatkozom.
a döntés, amit a buszmegállóban hoztam azon a hajnalon végérvényesen megpecsételte a sorsom, legalábbis egy időre. hogy a döntés helyes volt-e vagy sem? nem tudom eldönteni. hiszem, hogy még a rossz döntések is hasznunkra vannak, jó pap ugye holtig tanul... (kivéve a papot)

csak azt tudom, hogy félelemmel teli vegyes érzelmekkel, mégis boldogan indultam el az ellenkező irányba, mint ahogyan azt korábban terveztem. láttam a csillagokat, amiket megmutatott nekem, de azt nem láttam előre, hogy a vesztembe rohanok.

szeretet és gyűlölet közt nincs sok különbség

2009-12-26T03:09:00.000+01:00

napok óta nem tudok aludni.
tele vagyok félelemmel és bizonytalansággal és ott tartok, hogy ha valami nem változik meg sürgősen, akkor kénytelen leszek 180 fokban feldúlni az életem saját kezűleg.
néha úgy érzem, mintha nem is én élném az életem, csak úgy megtörténnek velem a dolgok és ez nem jó.

szükségem lett volna a támogatásodra, de képtelen vagy arra, hogy felismerd ezt. képtelen vagy bármilyen résztvétre, törődésre, odafigyelésre. beletaposol a lelkembe és tovább lépsz, vissza sem nézel. vagy ha látod, hogy összeestem odajössz, még egyet belém rúgsz és bambán nézel magad elé.
mint egy skizofrén, akinek az egyik énje pusztít, ahol ér, miközben a másik énje mit sem tud erről, s csak nézi maga körül a lerombolt lelkeket. legbelül tudod, hogy baj van, de lusta és önző vagy ahhoz, hogy szembenézz a benned rejlő farkasssal.
ha nem szelídíted meg, előbb-utóbb téged is felfal.

áldott, békés karácsony. helyett...

2009-12-25T02:31:00.000+01:00

négy év tellt el, mióta utoljára beszéltünk és azt hittem soha nem is fogunk már.
aztán ma a karácsonyi sms-t követően elmesélte, hogy a tervezett eljegyzésből szakítás lett.

azt hittem furcsa lesz vele újra beszélgetni, de valahogy az egész olyan természetes volt, mintha mi sem történt volna. mintha soha nem bántottuk volna egymást.
örülök, hogy képesek voltunk megbocsájtani magunknak, de azt kívánom bár ne beszéltünk volna, mert az azt jelentené, hogy ő most boldog.

minden elveszett

2009-11-14T21:48:00.000+01:00

gyakorlatilag az egész eddigi életem odalett.
mikor összeköltöztünk a cédéken tárolt képeket, videókat stb. áttettük a gépére, mondván ne foglaljanak annyi helyet a cédék.
mikor vége lett, a lakáskeresés, pakolás, vásárlás közben nem volt időm mindent lementeni, kértem, hogy ne törölje le a mappáimat, mert később átjövök és átmásolom mindet.

most itt vagyok, de a mappák sehol. se a gyerekkori fotóim, se a barátaimmal töltött boldog pillanatok, se szilárd pótolhatatlan képei, semmi.
az elmúlt 26 év megsemmisült.

de én vagyok a hibás szerinte, mert már korábban át kellett volna másolnom a mappáimat.
zokogok, mint egy gyerek de nem érdekli. nem érti mi a baj. elmondom neki.
később elismétli azokat a szavakat, amiket én mondtam neki hogy kellett volna viselkednie, de érzem a hangján, hogy nem őszinte. csak azért mondja, mert azt hiszi ezt akarom hallani.

nem elég, hogy olyan pótolhatatlan adatokat veszítettem el, ami az eddigi életemet jelentette, még annyira sem volt képes, hogy két kedves mondat és egy ölelés keretében őszintén bocsánatot kérjen.

Ez a pillanat is eljött végre...

2009-11-02T08:30:00.000+01:00

ánbereböl lájtnessz of bíing

2009-10-31T13:35:00.000+01:00

háborút hirdetsz? te? mégis milyen alapon?
nem gondolod, hogy ilyen dolgot üzengetni blogon keresztül nem szép dolog?
irigynek és sértődősnek tartasz? kedves tőled. akarom mondani: szégyelld magad.

ennyi volt.

2009-10-13T18:17:00.000+02:00

a tündérmesének vége.

26

2009-10-11T19:20:00.000+02:00

ez is eljött.
sejtettem, hogy most sem lesz tökéletes és olyan, amilyennek megálmodtam, de legalább nem voltam egyedül, és kiderült, hogy kik az igaz barátaim.

azok, akik eljöttek, hogy velem ünnepeljenek és tolerálták azt a zenét, amit én szeretek.
azok, akik nem léptek le köszönés nélkül.

azok, akik egyáltalán felköszöntöttek.
érdekes. régen volt egy barátnőm, aki olyan volt nekem, mint a testvérem. ugyanazokat a dolgokat tartottuk fontosnak, és mindent tudtunk egymásról.
megszakadt a szívem, mikor úgy döntött, hogy mérföldekkel távolabb éli tovább az életét, de azóta megváltozott. megváltozott az értékrendje, és már nem tartja fontosnak azt, hogy megosszuk egymással a gondolatainkat. bírálja a tetteimet miközben levegőnek néz. és még egy e-mailt sem írt a szülinapomra.
azt hiszem végre tudomásul kellene vennem, hogy semmi sem tart örökké.

ha leszámítom a csalódottságot, amit a bulira érkező, majd rövidesen köszönés nélkül távozó életem párja és barátai okoztak, kitűnően éreztem magam.
maselli pulóver, kutyafuttató, pálinka, kolbász, töpörtyűvel töltött étcsoki, serramo sonka, lánchíd a tetőről, majdnembörtönkórház, tánc hajnalig. és sosem fogom elfelejteni mikor tam, laci és kingus teli torokkal üvöltik nekem a hepibörzdéjt a táncparkett közepén.
ők tényleg igaz barátaim. (<3)

maybe a joke. maybe not.

2009-10-01T20:40:00.000+02:00

a pillanat leírhatatlan. akkor is, most is.
erről mindig eszembe fog jutni ki is vagyok valójában.

nem az, aki most vagyok...

I love sushi

2009-09-23T14:06:00.000+02:00

Szeretem a sushit, lassan már két éve.

Emlékszem az első falatra és annak minden pillanatára; az étlap böngészésére, a nehéz választásra, az első pillantásra, amit a kihozott tányérra vetettem, az első bizonytalan mozdulatokra, s az ízek furcsa kavalkádjára melyben azelőtt sosem volt részem. Akkor még nem tudtam, hogy az a fura, algába tekert rizsdarab milyen meghatározó része lesz az életemnek, s hogy a kezdeti csodálkozással párosult „hmm ez nem rossz” dünnyögésből lesz még „ahhhh” meg „ooohhh” meg „imádom a sushit” felkiáltás.
Sosem voltam igazán kitartó típus, a dolgok, amikért rajongtam előbb-utóbb elveszítették varázsukat, de a sushi soha. Talán azért, mert nem kapható minden utcasarkon, s nem is olcsó, tehát nem lehet könnyen hozzájutni. Emiatt minden olyan nap, amikor makit eszem varázslatossá és különlegessé válik. Azokban a percekben, amikor kibontom a csomagot és szertartásosan széttöröm a pálcikát, kiöntöm a szójaszószt már a testem és a lelkem is tudja, hogy aznap érdemes volt élni.

Pedig a sushi nem különösebben finom.
Egy kanál rizs, némi nyers hallal és algával, pár szelet gyömbérrel. Nem pácolják napokig, nem kelesztik, nem fűszerezik árban az arannyal vetekedő fűszerekkel. Mire hát ez a nagy szerelem köztem és a sushi közt? Csak azért, mert státuszt jelent? Mert a gésák csodálatos világának szerves elemei? Vagy csak azért, mert nincs ott minden közért polcán?

Nem hinném.
Még nem gyártanak instant makikat, tradicionális módon, kézzel készítik őket. Amit pedig az ember a saját kezével csinál, abba a lelkét is beleteszi.
Minden falat makiban ott rejtőzik a lélek, ami azt az egyszerű kis falatot varázslatossá és egyedivé teszi.
A sushit nem lehet habzsolni. Minden egyes falatot, lassan, szertartásosan eszel meg, hogy a legutolsó cseppig élvezhesd annak ízét. Amikor elfogyott néha csalódott vagyok, de csak egy röpke pillanatig, mert tudom, hogy ha egy bőségszaru kifogyhatatlanul ontaná a makikat és nigiriket, elveszne a csoda. Nem búsulok, mert tudom, hogy nem sokkal később, újra ott lesz a tányéromon, és újra átélhetem azokat a pillanatokat, amik azt bizonyítják: ÉLEK!

hate

2009-09-06T15:27:00.000+02:00

a ma csapdájában múltam fogjaként, holnap az én ellenségem.

családias kiszőkülés

2009-08-22T15:09:00.000+02:00

mostanában nagyon elhanyagoltam az írást. valahogy nem voltam képes leírni azt, ami bennem zajlik és sokat még most sem tudok, viszont a napokban egyre több gondolat ragadt meg bennem, amit érdemesnek tartok virtuális pennámmal az örökkévalóságba vésni.

hónapok után végre eljutottam fodrászhoz. mivel a büdös fővárosban tizenöt rongy lenne a festés-mázolás némi hajtépéssel párosítva azt mondtam anyátokat... majd karöltve Andikával bejelentkeztem Monorra ahol a városi legenda szerint háromezerből is megúszhatom a dolgot.
megjegyzem, amúgy is rühellem a városi fodrászatokat, ahol a kikent macák picsognak és a fodrász aki mellesleg 5 évvel fiatalabb nálad azt hiszi, hogy ő az atyaúristen és rosszalló pillantásaival lelkiismeretfurdalást kelt bennem, ergo még én érezzem magam szarul, hogy töredezik a hajam és egyébként is milyenszínűezéshogyvanlevágva...
bíztam benne, hogy a trendi, gyarló és felszínes szalonoktól távol, talán találok (vágod, hogy ez hármas alliteráció...) egy olyan helyet, ahol jól érzem magam, ahol kapok pár kedves szót és ahová szívesen visszamennék.
találtam.
szombaton reggel fél 7kor kellett felkelnem -tejjóisten- merthogy a vonat nyolckor indul a nyugatiból és 9:30-ra már a fodrásszékben kellett ülnöm. Andi segítségével sikerült teljesítenem az első akadályt (felkelés) és sikerült nem lekésnem a vonatot. mikor leértem Monorra még nem voltam ébren, de barátosném ismer már ennyire és egy energiaitallal no meg a csajos berkekben híres 6 éves Fannival és sógornőjével várt.
Fanni először meg volt illetődve, de aztán nagyon felpörgött :)
a fodrászat egy családi ház hátsó részében van kialakítva és rendkívül családias. a teraszon le lehet ülni, virágok vesznek körül. bent fűzöld falak, fekete bőr fotelek, buddha szobrok és mosolygó arcok vártak. először Anita haját csinálták meg. mikor meghallottam, hogy melírozzák, lelki szemeim előtt felrémlett a klasszikus melír, amit gyűlölök, az amikor úgy néz ki az ember, mintha egy őszülő zebrát húzott volna a fejére. na nem ilyen lett, hanem izgalmasan szőke, baromi harmonikus. következett Andi, akit nagyon tisztelek a merészségéért, ő mindig rábízza magát a fodrászokra. nna én ezt sosem merném megtenni. viszont nagyon szép padlizsán csíkokat kapott, így reménykedtem, hogy az én fejem se lesz elcseszve.
eljött az időm. Edina a fodrász megkérdezte mit szeretnék, lecsekkolta a hajam és látszott a szemén, hogy érdekli mit szeretnék. ezután jött az, amit én a legkomolyabb rosszakaróimnak kívánok csak. a színleszívás. az egy dolog, hogy a nyakamon lévő pikkelysömör miatt a hajfestés nekem mindig fél órás fogcsikorgatással jár, de most a festék felkenése után konkrétan a fejem teteje úgy égett, hogy az ájulás kerülgetett, folyamatosan könnyeztem és piros volt az arcom. érdekes, hogy a nyakamat alig éreztem, pedig az szokott fájni.
végül lemosták a savat a fejemről és örömmel láttam, hogy 1. egyszínű 2. közelít a szőkéhez 3. már nincs vöröses beütése.
végül én is a fodrásszékbe ültem, hulltak a tincsek, lett egy frufrum.
mindeközben folyamatosan kacagtunk, mivel Fanni folyamatosan csacsogott. a búra alatt keresztbetett lábbal olvasta a cosmopolitant és mutogatta az idegeneknek a szép néniket, aztán a hajszínskálát böngészte egy hölggyel és mindenkinek tudtára adta, hogy mindig is padlizsánlila hajszínre vágyott :)
végül Fanni haja is formát kapott némi kimosható piros csíkkal, a műköröm szekcióban pedig metállila színt kapott pöttöm körmeire.

ja, 2800 Ft-ot fizettem...
miután mindannyian megszépültünk, elmentünk Andi szüleihez Gombára, ahol Fanniék is laknak. Andi mondta, hogy anyukája nagyon készült már a jöttömre, főzött isteni finomakat. az öccse a kedvemért nem aznap vágott nyulat, de Zoltán persze nem tudta megállni, hogy ne szekáljon a témával. rengeteg nyuszijuk van épp pár hete születtek kicsik így leginkább a nyúlketreceknél tobzódtam a kisnyulakkal a kezemben :)
később átsétáltunk Andi barátnőjéhez. kicsit féltem, bár én új társaságban mindig halálra parázom magam és hallgatagabb vagyok. fura ez az érzés nem is tudom annyira leírni. amikor egy olyan társaságba kerülök, ahol egyedül én vagyok a kívülálló, akkor nem tudok annyira feloldódni. na.
viszont mikor átmentünk érezni lehetett azt, amit utoljára Pátyon éreztem. a vidéki emberek őszinte és jóindulatú kedvességét, ami itt butapesten már nem létezik. nehéz ezt szavakkal leírni, de amikor bemész egy családi házas telekre, ahol csajok ülnek a teraszon és puszival köszönnek, mintha régi ismerősök lennétek, amikor úgy sztoriznak, hogy közben a szemedbe néznek és kíváncsiak arra amit mondasz az nagyon jó érzés. a ház ura éppen a lépcsőfeljárót csinálta, a gyerekek a házban játszottak és erről megint csak a gyerekkorom jutott eszembe. régen valahogy mi is így éltünk, apáék a házon dolgoztak, anyuék beszélgettek, mi meg játszottunk.
mintha otthon lettem volna. úgy irigyeltem őket abban a fél órában, amíg ott voltunk, a lelkem eladnám, ha úgy élhetnék, mint ők. őszinte emberek közt, távol a város zajától. olyan férfiak közt, akik képesek felépíteni egy házat, olyan szomszédokkal, akik szívesen adnak egy tojást ha sütés közben elfogyott.
visszafelé megálltunk a játszótéren, amit Andi apukájáék csináltak, hintáztunk Fannival, megnéztük a lapost és nekem nagyon nem volt kedvem hazamenni.
búcsúzóul Andi anyukájától kaptam szedret, málnát és házi készítésű lekvárt, amit a szíve legnagyobb szeretetével adott.
már alig várom szeptember 19-ét, hogy még két árnyalattal szőkébb legyek és ismét távol legyek a várostól; hogy újra úgy érezzem magam, mint gyerekként, úgy ahogy mindig is szeretném érezni magam.
örök hálám Andi!

két éve

2009-08-12T19:24:00.000+02:00

"Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy „nincs”. Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül – a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen – a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:
- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném… És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?... Amit nem lehet elmondani."

(Müller Péter)

ma két éve, hogy Szilárd elment.

sansula, ami majdnem bambula

2009-08-11T17:32:00.000+02:00

mamamama

2009-08-05T11:58:00.000+02:00

can't read my, can't read my,
no one can read my pokerface.

PP strikes back

2009-07-28T09:12:00.000+02:00

na és annak mekkora esélye van, hogy a zépében colorstar koncerten belebotlok PP ikertestvérébe, akinek ugyanolyan zöld sapkája és megszólalásig hasonlító arca van? 20 centis közelbe kellett mennem, hogy rájöjjek, ő nem PP hanem egy klón, mivel a mosolya nem volt olyan sármosan kacér, úgy pörgött, mint egy duracellnyuszi és nem méltóságteljesen zúzott, arról meg nem is beszélve, hogy egy kb 16 éves szőke fiú társaságában mulatott.
szóval 5 perc múlva nyílvánvaló volt, hogy nem ő az, hiszen ez a gyerek a kb. 4-6 évvel ezelőtti PP-re hasonlított, az izmos, lendületes faszacsávóra, aki élvezte az életet.

ettől függetlenül rendesen elkapott a gyomorgörcs. talán a bűntudat miatt, amit oly sok éve érzek. talán csak azért, mert egy olyan ember állt mellettem, aki arra az emberre hasonlított, akit én ismertem. talán ha a mostani valójában láttam volna, nem lettem volna rosszul, hisz ő is már csak árnyéka egykori önmagának, mint ahogyan én is.
ez a dal azonban nem változik. és azok az emlékek sem, amik ehhez fűződnek.
nem tudom, hogy képes leszek-e bocsánatot adni magamnak.

mi van a nevedben

2009-07-26T22:44:00.000+02:00

ma volt a 26.
Andika szombaton a ceglédi strandon volt és küldött nekem egy dalt a danubius rádión. olyan jól essett, hogy még a szemem is könnybe lábadt. mert régen én tök sokat hívtam az ilyen rádiós műsorokat és kértem számot, de nekem sosem kértek. szóval meghatódtam rendesen.

valahogy azonban nem tudom kiverni a fejemből azt a 6 évvel ezelőtti névnapot.
akkoriban még hittem a csodákban.

sztéjin ölájv

2009-07-26T22:30:00.000+02:00

rég volt, igaz sem volt.
pénteken végre úgy éreztem hosszú hosszú idő után, hogy újra élek. önfeledt és vidám voltam, mosolygós arcok vettek körül. táncoltam a szakadó esőben és miközben a viharos szél fújta a hajamat a szélben olyan szabadnak éreztem magam, mint már évek óta nem.

az első videóklipp

2009-07-20T00:35:00.000+02:00

készen állunk

2009-05-07T16:21:00.000+02:00

Tegnap megvettük a nyuszikellékek 98%-át, hát nem kis csodálkozást váltottunk ki a pénztáros, a járókelők és a taxisofőr szemében. Kezdjük azzal, hogy a ketrec 100*55*100-as, emeletes, plussz a rengeteg apróság: forgács, fapellet, itató, etető, nagyházikó, kisházikó, nyusziwc, póráz, fésű, széna, táp, hordozó, salátatartó, rágójáték...
az uram viaskodott a ketreccel, én meg a bőrönddel és a kisállathordozóba tuszkolt cuccokkal, meg a saját táskámmal, hát nem volt egyszerű feljutni a lakásba.

az éhhalál szélén értünk haza de az izgalom annyira hajtott minket, hogy először inkább a nyusziházat pakoltuk össze, majd boldogan, egymásba karolva ugráltunk, mint a gyerekek, hogy milyen szép kis hásziendája lesz a mi kisnyuszinknak.

ma hívott fel a tenyésztő, aki szombaton fél 3-ra hozza fel nekünk Puszit, hogy milyen név legyen a törzskönyvébe írva, választhattam az Ariel és Alba közül. A két hülye név közül az elsőt választottam, így a nyuszink törzskönyvi neve Zabhegyező Ariel lesz :) (Zabhegyező tenyészetből való, és mivel első almos, A-betű a keresztneve)
a teljes nevén még gondolkodunk, de jelenleg a Zabhegyező Pap-Kónyi Ariel Puszi tűnik a véglegesnek, olyan mint valami arisztokrata nagymenő :D

ketrecharc

2009-05-03T18:32:00.000+02:00

szóval ebben fog élni a nyuszink, akkora, hogy talán még zsánklódvándám is legyőzhetné benne a gonosz kínai harcosokat. persze csak miután félholtra verték, hogy utána 2 mp alatt legyilkolja az ellenfelet.

érkezik a legkisebb

2009-05-03T03:46:00.000+02:00

nos, a zuram meg én úgy döntöttünk bevállaljuk. már többször szóba került a téma, az utóbbi időben pedig egyre gyakrabban, így végül rászántuk magunkat, hogy helyet adjunk az életünkben egy harmadik személynek, akinek rengeteg szeretetet adhatunk és ami persze nem kis felelősséggel jár majd.
mivel kis lakásban lakunk, és arról szó sem lehetett, hogy kiskutyánk legyen, úgy döntöttünk, hogy magunkhoz veszünk egy nyuszibébit :) lévén, egyikünk sem hisz az állatkínzásban, igyekszünk olyan körülményeket teremteni a nyuszkó érkezéséig, ami hozzájárul majd, hogy kiegyensúlyozott élete legyen. komolyan készülünk, lassan az egész olyan, mintha gyereket várnánk. mondjuk ez jobb, mert nem 9 hónapig tart a várakozás és nem lesz lutri a jövevény neme és színe.
először is elolvastunk minden nyuszis szakirodalmat, legalább kétszer. ezután napokig néztük a webáruházak kínálatait, hiszen rengeteg dolgot be kell szereznünk, mire a nyuszit hazahozzuk, addigra mindennek meg kell lennie. az első és legfontosabb a ketrec. nem szívesen zárok be állatot, hiszen én sem örülnék, ha mondjuk 3 négyzetméterre korlátozná valaki az életteremet... ezért már az elején elhatároztuk, hogy nem kicsi általános méretű ketrecet veszünk, hanem nagyot, amiben tud ugrálni, rohangálni, de persze emellett a lakásban is mászkálhat majd, ha itthon leszünk vele.
kicsit elszomorodtam a ketreckínálat láttán hiszen a legtöbb helyen kb akkorákat árultak amiben egy nyuszi épphogy meg tud fordulni. hivatalosan a nagyobb ketreceket több nyuszinak árulják (hát én ebbe sem tennék be kettőnél többet), baromi drágák, de a lelkiismeretem nem hagyná, hogy egy cipősdobozban éljen le 8-10 évet, úgyhogy nagyot veszünk. de mekkorát! kb 100*55*100-as kétemeletes hásziendája lesz a nyuszinknak, pénteken hozzuk haza :) miután arréb tologattuk a bútorokat a zuram szakszerűen ki is jelölte a nyuszipalota helyét, a körvonalait leragasztotta és már most próbálja megszokni, hogy van ott valami, csak a vonalon kívülre lép.

a zuram szerint ilyen hálózsákot is kell venni a nyuszinak, mert az erkélyen hideg van és jó ha el tud bújni. néha rám néz és az alábbiakat mondja/kérdezi:
- jajj már olyan izgatott vagyok, nemsokára nyuszink lesz!
- akkor mi most nyuszit várunk!
- ugye a mi nyuszink mindenből a legjobbat kapja majd?
- elvisszük majd sétálni a játszótérre?
- és majd lesz olyan, hogy itt fekszik köztünk és simogatjuk?

lelkiismeretesen ellenőrzi, hogy hol kell majd leragasztani a vezetékeket, és a földön lapulva négykézláb próbálja kitalálni hol fog rosszalkodni a szőrgombóc. engem közben módszeresen nyuszimaminak hív, had szokjam a felelőség súlyát. hogy minél jobban fel tudjon készülni, a kellemest összekötötte a hasznossal, és átment á. barátjához akinek van egy nyuszija és vagy 139 tengerimalaca. módszeresen barátkozott nyuszival és begyűjtött pár hasznos tanácsot is.
nem gondoltam volna, hogy ennyire beleéli majd magát a dologba :) nekem már nagyon régóta hiányzik, hogy állatok vegyenek körül, és rágtam is emiatt a fülét rendesen, azt hittem csak azért mondja hogy legyen nyuszink, hogy végre lenyugodjak, de látszik rajta, hogy nagyon komolyan veszi a dolgot.

az én uram egy szupermen.

ez.vagyok.én.

2009-03-21T22:39:00.000+01:00

1938-ban írta meg ezeket a dallamokat Samuel Barber, majd 2000-ben Willian Orbit által került feldolgozásra. ekkor ismertem meg ez a csodálatos dallamot ami beégett a lelkembe. később tiesto is feldolgozta (no comment.)

néha én is úgy érzem, hogy állok a világ közepén, mint a fa, és csak úgy megtörténnek körülöttem a dolgok, nem pedig velem történnek meg.
elmúlik az idő, én pedig nem változom, csak állok ott az eltellt idő bölcsességével. minden ami történik velem, csak apró nyomot hagy rajtam, és az emberek észre sem veszik ha új hajtást bontok. az évek múlása, a harcok, a lelkemben tomboló tüzek nem látszanak rajtam, de valahol bennem is elrejtőznek azok az évgyűrűk, melyek a fák teljes élettörténetét elmesélik annak aki ismeri a jeleket.

mikor a fa meghal, az évgyűrűk felfedik történetét az erdésznek. ő tudja, hogy hány éves volt, hogy mikor érte vihar, vagy bántotta erdőtűz.
talán az én törzsemnek is ki kell dőlnie ahhoz, hogy valaki, aki ért a jelekből, megismerje az életem igazi történetét, és olyannak lásson, amilyen vagyok.

mi legyen a vacsora?

2009-03-18T17:05:00.000+01:00

csinálj vanília szószt!
és mivel eszed meg?
az eperrel
de hát az elfogyott!
akkor csinálj epreeeet...

csipcsirip

2009-03-16T07:18:00.000+01:00

pár hete valahogy nem áll össze a kép. gondolkodom és próbálok rájönni mi a baj, miért nem érzem azt, amit kellene, végül rájöttem.
ma reggel madárcsicsergésre ébredtem. akkor értettem meg, hogy mindegy, hogy hol hallom, a lényeg az, hogy hallom. legyek akár a tengerparton, a hegyekben, egy kacsaforgó lábon álló palotában vagy a híd alatt... a lényeg az, hogy hallom.
egyedül rajtam múlik, hogy észreveszem-e, felfigyelek-e rá, megélem-e azt a pillanatot. senki máson.
saját magunk döntjük el, hogy boldogok vagy bolondok vagyunk, és legtöbbször az utóbbit választjuk, mert sokkal könnyebb azt elhinni, hogy a boldogságunk másoktól függ pedig ez egy belső játszma.
halljátok meg, éljétek meg, győzzétek le a bolondot!

I got tickets!

2009-03-13T23:16:00.000+01:00

pünkösd svájcban jeeeeeeeee.
tegnap egy 45 perces beszélgetést követően zana meg én kitaláltuk, hogy menjek. hát ha már kitaláltuk, meg is vettem gyorsan a repjegyet online, szóval május 30-tól újraindul a svájci blogom. végre kideríthetem miért árulnak színes tojásokat, és újra meglátogathatom a tibeti bácsit :)

egy illat margójára

2009-03-06T16:58:00.000+01:00

"Eszembe jut most pár tétova halk dal
Eszembe jutnak a krétajelek
Rájuk sütött a falakon a hajnal
S nem tudta senki mit jelentenek

Ki tudja hol kezdődik el az emlék
Ki tudja hol ér véget a jelen
Hol lényegül át románccá a nemrég
S hol lesz fakó papír a gyötrelem"

(Louis Aragon - A könnyek mind hasonlók)

piano

2009-03-05T12:22:00.000+01:00

aki ismer, pontosan tudja mennyire rajongok a zongoráért. valahogy már gyermekkorom óta különös érzést keltett bennem ha zongoraszót hallottam, ilyenkor érzem igazán, hogy élek. felszabadul bennem a lélek és hihetetlen magasságokban repkedek, szétárad bennem a boldogság olyannyira, hogy a világot is átölelném.
ez vagyok én, ezek az én érzéseim, amiket képtelen lennék elmondani, vagy leírni. azok a kimondatlan szavak, melyek soha sem fognak eljutni azokhoz, akiknek legbelül szánom.

köszönöm Havasi Balázsnak, hogy helyettem is elmondja, amit én nem tudok.

(info: holnap megyünk Havasi koncertre, ráadásul azzal akit a legjobban szeretek és az egyik legjobb barátnőmmel. szerintem végig fogom bőgni a koncertet, mint ahogy már félórája potyognak a könnyeim ettől a gyönyörűen szívbemarkoló zenétől...)

time is ticking away

2009-03-04T15:49:00.000+01:00

fura dolog ez a nővé válás. kezdem érezni és néha nagyon vágyom az ezzel járó sztereotíp dolgokra, máskor meg sikoltozva rohannék el fel egy hegy tetejére.
ez a kettősség általában akkor tör rám, amikor a svéd bútoráruházba megyünk vásárolni. először mindig úgy indul, hogy "jajjugorjunkbeegy polcért/tálcáért/takaróért/akármiért" aztán az erre szánt fél óra mindig legalább 2 órára duzzad.
kezdődik azzal, hogy kézenfogva végignézzük az összes kiállított bútort és berendezett szobát, pedig már fejből tudjuk mi hol van, ránézésre megállapítjuk a szobákban használt bútorokat (a krisnafalas könyvtárszobában BILLY polcrendszer, a szinglilakásban MALM bútorok, a szupernappaliban EKTORP kanapé). lassan kívülről tudom minden bútor ikea nevét, és álmomból felkeltve is eldarálom a LEKSVIK sorozat árait, nembeszélve arról, hogy a lakás konkrétan egy ikea katalógus lehetne.

szóval megyünk körbe kézenfogva, újra és újra megcsodáljuk az óriási sarokkonyhát, a krisnafalas könyvtárszobát, hatodjára is kipróbáljuk a hintaszéket én pedig minden egyes LEKSVIK bútort megsimogatok amit meglátok. ilyenkor mindig felmerül, hogy ha nyerünk a lottón akkor ezt és ezt megvesszük, de persze nem lottózunk. aztán úgy egy óra múlva eljutunk egy kapuhoz. a kapu jobb oldalán egy kis létrán lehet felmászni egy csőbe, majd onnan átcsúszni a túloldalra. ez a felnőtt és a gyermekbirodalom határa. amint átlépjük ezt a határt, minden a gyerekekről szól. folyamatosan radarozni kell a szemeddel, nehogy felrúgd az előtted rohangáló 1-8 év közötti apróságot, és legalább 5 négyzetméterre jut 1 kismama óriás pocakkal. persze már itt is minden ismerős. LEKSVIK babaszoba, aztán jön az emeleteságyaskuckós, meg az akváriumra emlékeztető aminél mindig kiráz a hideg ha ránézek. ezen a helyen mindenki boldog, mosolygós, nyugodt, olyannyira, hogy ilyenkor én is szivesen gondolok arra, hogy majd egyszer nekem is lesz gyerekem és milyen szép lesz akkor a világ.

aztán hazamegyünk. megnézem a híreket ahol folyamatosan azt hallom, hogy gazdasági válság, meg csőd, beleolvasok piroska blogjába és elmerülök egy gátmetszésről szóló cikkben. és akkor azt mondom, hogy én???? gyereket? soha.

szerintem az én biológiai órám most olyan, mint reggelente a szundis ébresztésem. csipog, csörög de én mindig kinyomom, hogy aztán újabb 9 percre visszaaludhassak. ezt egészem reggel 6-tól 7ig játszom, mire nagynehezen ráveszem magam, hogy felkeljek. most ez a másik óra is csipog, de még nem akarok felkelni. klikk.

(majd igyekszem nem elaludni, nehogy lekéssem az utolsó buszt.)

defination of true love

2009-02-27T23:32:00.000+01:00

ha megkérdeznék tőlem azt mondanám az igaz szeretet az olyan, hogy 2 nap pakolás-hajolás-cipekedés után vasárnap este 10kor nekiállsz párizsit panírozni, meg krumplipürét csinálni, csak azért, hogy ő örüljön.
na most be kell fejeznem, ideje nekiállni sütit sütni, mert nemsokára hazajön és biztos örülne egy kis kókuszos sütinek :)

karrier

2009-02-22T13:30:00.000+01:00

- ha egy nyújorki progucer sok pénzt ajánl, akkor elmegyünk nyújorkba, mert olyan sok pénzünk lesz, hogy neked nem kell majd dolgoznod, egész nap soppingolhatsz!
- de az unalmas...
- akkor majd nyitsz egy csivavaboltot és egész nap együtt lehetsz azokkal a kis dögökkel.

városkép

2009-02-18T17:28:00.000+01:00

anna örök

2009-02-18T15:29:00.000+01:00

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban :)
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen.

(Juhász Gyula)

we got new stuffs

2009-02-12T10:00:00.000+01:00

az úgy kezdődött, hogy egy vasárnap hajnalban azt mondtam az uramnak, hogy hétfőn haza kell mennem pesterzsébetre, mire rémülten rám nézett, hogy de mijéééééért? mondtam van pár dolog ami hiányzik, pl. a teáskancsóm és tiszta ruhát is szívesen vennék magamhoz mert a 6 variáns amit nála tartottam már kezdett unalmas lenni.
és akkor az kérdezte mi lenne, ha azokat is áthoznám? azon a vasárnap hajnalon döntöttük el, hogy mi akkor összeköltözünk, s azóta is zajlik a projekt, lassan 2 hete.

az első amivel szembesítenem kellett az uramat, hogy nekem bizony nagyon sok ruhám, cipőm, táskám van ami a lakás akkori állapotában kizárt lett volna, hogy elférjen. előkerült a centi, és míg életem párja kolofgyutiziott én minden kis szegletet felmértem ahová úgy véltem, hogy még be lehet passzírozni egy bútort. ezek után már csak azokat a bútorokat kellett megtalálni az ikea honlapján, amik be is fértek ezekre a helyekre és ezen felül még passzoltak is a lakás hangulatához.

elmentünk, megvettük, az uram össze is szerelte őket, mer ő ilyen ezermester fajta. eközben én drasztikus szelektálásba kezdtem a ruháimat illetően, eddig 7 zsák ruhát, táskát és övet selejteztem ki, s hazudnék ha azt mondanám, hogy nem morzsoltam el pár könnycseppet mindeközben.

ahogy tellik az idő, egyre durvábban elháziasszonyosodom. múltkor sütöttem bolonyais lazannyát, a héten pedig kókuszos-csokis sütit az uram kérésére. szegénykém meg van róla győződve, hogy én tök jól főzök (mondjuk lassan én is kezdem elhinni magamról)
csupán azért, mert a párizsis szendvicsen és a sültkrumplin kívül más is kerül az asztalra.

tegnapelőtt este pedig új lakó érkezett hozzánk:
az uram megvette nekem valentin-napra, de nem bírta ki, hogy ne adja oda azonnal. pont olyan kicsi, tenyerembe való szorongathatós egér amilyet mindig is szerettem volna :) másnap be is vittem a munkahelyemre, mert a dolgozós egerem elég gyatra, meg is csodálták a fiúk, még hajlongtak is előtte :D

tegnap elbúcsúztattunk Andikát és Ancsát. reggel még az idegroham kerülgetett amiatt, hogy páran nem voltak hajlandóak a kisujjukat sem mozdítani ahhoz, hogy ez az este olyan legyen amilyen hál' istennek lett. jó volt látni a lányok arcán, hogy tényleg örömet tudtunk nekik szerezni.

amúgy meg gyün a madonna budapestre koncertelni, megyek is ofkorsz. akkor is ha jégeső lesz vagy földrengés nekem ott kell lenni, meg a depesen is. a pinken még gondolkodom.

fáj

2009-02-06T22:46:00.000+01:00

az uram aszonta túl lassan hallok.
másrészt ma nagyon kis rendes volt, mert egy órával hamarabb felkelt, hogy velem jöhessen dolgozni, aztán elmentünk a svéd bútorboltba megvenni amit kell. (merthogy mi összeköltözünk, azt hiszem erről elfelejtettem postolni.)
megvettük az álomkomódot, ami a maga 20 kilójával rá is esett a lábamra. azt hiszem tényleg egy műanyag burokban kellene élnem.

love at first sight

2009-02-04T11:47:00.000+01:00

a wikipédia szerint:
Love at first sight is an emotional condition whereby a person feels romantic attraction for a stranger on the first encounter with the stranger.

szerintem meg ez:

csapatmunka

2009-02-02T15:52:00.000+01:00

.

2009-02-01T23:10:00.000+01:00

nincs kedvem írni. pont.

5 perc a mosdóban

2009-01-29T18:04:00.000+01:00

van egy diszkrét bája annak, hogy a móricmeki mosdójában zongoraetűd szól s közben a falon át kisebbségi naccsasszony szélgörcstől szenvedve nyögdécsel. a zongoraverseny után zs kategóriás keleti hangulatú magyar reppzene, aztán az inglismen innyújork csendül fel. tibi erre annyit mondana: hangulatok.

tuli

2009-01-26T23:20:00.000+01:00

boldog egyhónapos évfordulót! - mondta a zuram és nem ám giccses vörösrózsát nyomott a markomba, hanem egy kedves tulipántot. mert tudja, hogy az a kedvencem és ő mindenre odafigyel ám.

hát így vagyunk mi a borsó meg a héja.

fck

2009-01-21T15:00:00.000+01:00

nem szeretem amikor valaki jófej de aztán a szememre veti, hogy az, miközben olyan dolgot tesz amitől a legkevésbé sem jófej.

retropolis

2009-01-19T17:59:00.000+01:00

szombat este dióhéjban

sale

2009-01-19T11:55:00.000+01:00

szegény kölcsey és kazinczy forognak a sírjukban.

"Semmi sem állandó csak a változás maga." Herakleitosz

2009-01-16T18:29:00.000+01:00

csak egy dalt hallgatok órák óta és valahogy nem akaródzik most emberek közé menni.
nagyon megszerettem A-t aki ma töltötte nálunk utolsó napját, ami lényegében fel sem tűnt addig, míg el nem kezdte összepakolni az asztalát.
másfél évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ennyire fájni fog az elvesztése, de most valahogy annyira üresnek érzem magam, hogy azt el sem tudom mondani. félek attól, hogy már semmi sem lesz olyan vidám, mint régen.
és bár megfogadtam, hogy nem fogok mégegyszer emiatt bőgni, most érzem, hogy kezd megtellni a szemem azzal a sós löttyel.

kezd minden picit bizonytalanná válni. sokminden változik körülöttem, de még nem látom semminek sem a végét, ettől pedig félek egy kicsit.
kaptam egy lehetőséget, ahol majd még jobban helyt kell állnom mint most, de nem tudom meddig fog ez tartani, s azt sem, hogy mi lesz velem azután. nem azok az emberek fognak körülvenni a jól ismert környezetben, akikkel ha kedvünk támad viháncolhatunk, akikkel fél szavakból is értjük egymást.
semmit sem tudok, még azt sem, hogy hol van az otthonom. papíron mányon lakom a nővéremnél, a hivatalos tartózkodási helyem a pannonhalmi út ahonnan szeptemberben elköltöztem, a ruháim és könyveim pesterzsébeten vannak, viszont minden reggel az andor utcában ébredek.
másfél évvel ezelőtt éreztem hasonlót, amikor megkaptam a mostani állásomat.
akkor úgy éreztem, hogy egyik napról a másikra éretlen gyerekből felnőtt nővé kell válnom. már nem cigánykerekeztem az udvaron, nem énekeltem a folyosón, mert példát kellett mutatni.
azelőtt mindig fülig ért a szám, ma már kevesebbet mosolygok, mert több fegyelemre van szükség a munkámban, a nagyobb felelősség nem tűri a féktelen viháncolást.
ezt valahol természetesnek tartom, és én magam állítottam fel önmagammal szemben szigorúbb elvárásokat, de azért mindig igyekeztem a dolgokat egy kis vidámsággal fűszerezni.

most úgy érzem, még mindig fiatal, sőt néha gyerek vagyok. előttem áll egy igazi felnőtteknek való feladat, s hihetetlenül megtisztelő számomra, hogy engem választottak erre, de tudom, hogy most még komolyabban kell vennem magam.
talán attól félek, hogy végérvényesen komoly felnőtté kell válnom és elveszítem azt a gyermeki énem ami élhetővé teszi számomra a hétköznapok tragédiáit. attól is, hogy gyökértelen vadvirágként élek, arra megyek merre a szél fúj, pedig jó lenne egy biztos pont, ami nem változik.
olyan triviális dolgokat tudok irigyelni, mint egy állandó otthon, ahol az emberek megszületnek majd legalább 20 évet leélnek, olyan embereket, akiknek élnek és szeretik egymást a szülei, sőt ha még nagyszülei is vannak az már utópia. nekem ez már soha sem fog megadatni, de egyszer talán én megadhatom ezt valaki másnak.

valahogy minden változik mostanában. a változás természetes és elfogadható számomra, csak nehezebb feldolgozni ha bizonytalanságba burkolózik.

puszi a nyuszi

2009-01-16T12:59:00.000+01:00

ha lenne egy nyuszim akkor ilyen lenne.
lógófülű törpenyuszi akinek a neve puszi.

Milyen lesz a világ, ha a cukiság végképp leigázza?

2009-01-13T20:39:00.000+01:00

Jokétól nyúltam, zseniális :)

Irodalom:
Petcsi Sanyi híres magyar kölcsi, Kiskörcsin szülcsizett 1823-ban. Híres verijei a Reszket a bokcsi, a Nemcsi dal, a Szepti végén és az Anycsi tyúkcsija.

Fizika:
A sebcsi (jelcsije: v) egy vektis mennyiség, amely a mozgi nagyságát és ircsijét adja meg. Meghatározása: az egységnyi iccsi alatt megtett uccsi. A vekti mértéke uccsi per iccsi. Az SI mértékegysirendsziben méccsi per szekcsi. A sebcsit úgy számíthatjuk ki, ha az iccsit elosztizzuk az uccsival.

Csillagászat:
A Fölcsi a Napcsirendszerrel együtt a Tejcsiuccsirendszer nevű gali része. A Tejcsiuccsi lényegében egy ezüstös sáv, amely az egész éjszakai égcsin áthúzódik, és főleg olyankor figyizhető jól meg, amikor tiszta a levi és kicsi a párcsitarcsi. A Tejcsiuccsirendszerben négymilcsi csili található. Galink csak pari része a vilcsiegyinek, amely nyolcmilcsi galiból áll.

ébredés

2009-01-12T22:49:00.000+01:00

hirtelen minden értelmet nyert. felkelni reggel, elmosni a tányért, munka után elindulni.
minden nap képes olyat mondani amitől értelmet nyer a világ, s benne én is, azt hiszem ez a legjobb dolog a világon.
mert amikor az ikeában azt mondja, hogy "de szerintem a mi konyhánk szebb" akkor lehoznám neki a csillagokat is az égről. közöm nincs a konyhájához, egyedül az övé, hiszen nem ott élek. de mindig azt mondja mi. "tévét nézünk, majd eldöntjük, eszünk". nem egy nagy szó, de nekem sokat jelent.
bélától szinte soha nem hallottam ezt a szót. ha voltunk valahol és csörgött a telefonja azt mondta: "sétálok, vásárolok, itthon vagyok". sosem azt, hogy "sétálunk, vásárolunk, itthon vagyunk". és ez egy picit mindig bántott.
most viszont úgy érzem itt van valaki, aki önmagamért szeret, nem akar megváltoztatni, nem akar megnevelni. örül annak ha várom őt és ezért én szívesen várok rá. aki az élete részének tart és nem egy átutazónak.

Én én vagyok magamnak,
s neked én te vagyok,
s te én vagy magadnak,
két külön hatalom.
S ketten mi vagyunk.
De csak ha vállalom.

(Radnóti Miklós)

ilyen kis dolgokon múlik, hogy legyen értelme felkelni.

dragosta din tei variációk, avagy hogy csináljunk szar zenéből annyira gatyit, hogy az már vicces

2009-01-10T23:36:00.000+01:00

valószínüleg mindenki ismeri a nagyszerű o-zone slágert a dragosta din tei-t ami pár éve hódította meg hallójáratainkat, kinek kisebb, kinek nagyobb örömére. igazság szerint én magam nem igazán értem miért pörögnek erre annyira az emberek. azt meg pláne nem, hogy miért kellett a fél közel s távolkeletnek saját feldolgozásban végeláthatatlanul bevésni ezt a dallamot a zenetörténelembe.
összegyűjtöttem párat, volt mikor nem hittem sem a szememnek, sem a fülemnek :)

vietnámi:

indonéz:

koreai:

mandarin:

coz we are

2009-01-10T19:51:00.000+01:00

just like peas and carrots.

desperate but not a housewife

2009-01-06T17:30:00.000+01:00

ez nekem annyira hihetetlen.
végre teljesnek érzem magam és kezd széthullani az a biztonságot adó környezet amiben éltem.
2 ember van a csoportomban akiket nagyon-nagyon szeretek, akik miatt mindig úgy érzem, hogy érdemes azt csinálni, amit csinálok, s most mindkettejüket elveszítem.
szóval a mai mítingen is sírtam, mint egy óvodás.

nem arról van szó, hogy a többieket nem szeretem, de andi az egyik legjobb barátnőm, a. pedig olyan valaki, akit igazán tudok tisztelni. ő képes arra, hogy erőt adjon nekem, hogy bíztasson, és nagyon sokat tanultam tőle. anyánk helyett anyánk. most viszont dezső lesz átmenetileg a. helyett a főnököm, amit nem tudok hova tenni. túl sokat tudok róla ahhoz, hogy úgy tiszteljem, mint a-t, ami nem azt jelenti, hogy nem fogok tudni vele együttműködni, csak nekem fontos, hogy tudjam azt, hogy a vezetőm teljes háttal és szívvel áll mögöttem, olyan valaki aki inspirál, ösztönöz.
sajnos ő sosem lesz erre képes.
a. most biztosan azt mondaná, hogy adjak neki egy esélyt, és legyek nyitott a változásra, mert az nem feltétlenül rossz.

hát legyen.

szörprájz

2009-01-06T11:44:00.000+01:00

vasárnap hiányzott, ezért azt mondta hétfőn meglep valamivel.
mondtam, hajrá, ez még kb. senkinek sem sikerült.

és akkor tegnap este elémállt és azt mondta, kapok 3 sort a szekrényben meg egy polcot a fürdőszobában.
meglepődtem. és bár az egyik polcot nem érem fel, jó tudni, hogy valahol van helyem a világban.

AIL

2009-01-06T09:48:00.000+01:00

Képzeld, létrehoztam neked egy külön mail foldert „AIL” néven. Jó mi?

és miért pont AIL?

Találd ki Nem nehéz. :)

mail m nélkül

Accidentally
In
Love

cold

2009-01-03T15:56:00.000+01:00

itthon vagyok és látszik a lakásban a lehelletem.

ilyen volt 2008

2008-12-31T17:48:00.000+01:00

január
plakátlány vagyok. a cég összes irodájában ott lóg a poszter amin egy kommunikációs kampányt hirdetek. utálnak ezért, a hátam mögött azt mondják van nálam jobb nő is, de biztos kavarok egy vezetővel, ezért vagyok mindenütt. na persze.
később eljön hozzánk a cég 3. legfontosabb embere, én segítek neki, mert én szpíkelek inglisül. készül erről egy internetes cikk. rajta vagyok a fotókon, a fontos ember mellett, azt kérdezgetik ki alá feküdtem ezért. magam alá.
10-én megismerem tamot, ő a leglelkesebb tanítványom, majdnem el is késem miatta az egyetemről.
12-én először megyünk sophie-val a nappaliba (ezt később többször megismételjük), ahol találkozom válenszió klónjával, s 25-én 5 év után maga válenszió is személyesen betoppan az életembe. újra.

február
hosziármándónak megmutatom a világ tetejét aztán gyúrúnk vaze. szerinte még nála is jobban ismerem őt. válenszió a múltba ránt a budaörsi hegységben, sophie-val meg futunk. a futópadon, heti rendszerességgel, közben ő népszabit olvas. mármint futás közben. ja és gőzfürdőzünk is, onnan menekülünk többször a kukicsapkodó bácsi elől.
gyakorlatilag az irodában élek, sokat vagyok bent, hogy ne kelljen haza menni inkább dolgozom. 29-én jeges esten hokizok a céges csapattal, a második helyhez egy góllal és egy gólpasszal járultam hozzá. még aznap találkoztam a cég első emberével aki kezett fogott velem. szegénynek nagyon száraz a bőre, úgylátszik nem ismeri a norvég formulát.

március
etyien búcsúbuliját szervezem, akkor még rajtam a rózsaszín köd. nem szép tőle de uszít a munkatársaim ellen, néha még el is hiszem amit mond. csak később jövök rá, hogy nespresso kávéfőző helyett egy fityiszt érdemelt volna.
a magban dolgozó vezető jóvoltából sokmindent megtudok a mobil átviteli technológiákról, s eközben ismét találkozom válenszióval. felkerül az első műkörmöm, s t-vel bevezetjük a közös ebédeket.

április
beválogatnak egy céges pilotba sophie-val, elvileg csak azért, mert tapasztalt bloggerek vagyunk aztán mi leszünk a kemény mag, honlapot szerkesztünk. megismerem marcsikát aki körmeim építője lesz. később sztrájk miatti bejutást szervezek, baromi izgalmas, mert közel 50 ember bejutását intézem. aznap a kimenő hívásaim időtartama közel 8 óra.
26-án negyedév ügyintézője leszek sophie-val együtt, mehetünk kirándulni a rám-szakadékba. élvezem a mászást, bár 22 km után nem tudok menni, kocsival visznek haza.

május
hivatalosan is megtekinthetővé válik a honlap amit eddig titokban csináltunk, engem főszerkesztővé avanzsáltak. 13-án az egyik legtehetségesebb emberem oktató lett.
14-20-ig felfedezem londont, bár arra egy hónap is kevés lenne. 29-én outingolunk, először kell nagyközönség előtt beszélnem, úgy hogy a kinti hársfák hatására allergiás rohamot kaptam. izgi.

július
hea olimpián a focimeccs közben leszakad félig a műkörmöm, megyünk az ügyeletre. kötözés után visszamegyek és lejátszok még két tollasmeccset, 4. helyen végzek. hápival randizgatunk. aztán járunk is. idén nincs nyári parti a cégnél, ezért mi rendezünk egyet a zp-ben. kb 6-an vagyunk, mert persze szakad az eső, végül a korsóban pókerezünk reggelik, t nagyon vicces lesz a piától, b viszont mindent lever az asztalról, a zsetonok és minden sörtől ragad.

július
sophie búcsúbuliját rendezem, pikniket a margit szigeten. svájcba költözik ezért átmenetileg nagyon utálom dezsőt. kap egy nagy rózsaszín bőröndöt, amibe bele kell pakolnia az életét. a repülőtéren nagyon sírok. hápival szakítunk, de nagyon jó barátok maradunk, mintha csak a testvérem lenne.

augusztus
egy éve, hogy szilárd meghalt, először megyek ki hozzá a temetőbe. még mindig nem tudom elhinni. cég által főzőversenyezünk, francia lecsóban verhetetlenek vagyunk.

szeptember
római parton főzünk paprikáskrumplit a kollégákkal, magával ragad a kavicsos vízpart hangulata és a víz illata. anyu kijelenti, hogy nem anyám többé így elköltözöm erzsébetre, hála hápinak. leforrázom a kezem, emiatt álmatlan éjszakám van, annyira fáj, hogy beleőrülök.
újra outing, megint beszélnem kell sok ember előtt a honlapról, amit már gyerekemként dédelgetek, most egy kicsit könnyebben megy mint tavasszal, ráadásul elismerést kapok a szervezet előtt, amitől nagyon meghatódom.
sophie hazalátogat egy hétre, örömbódottág. vérünket adjuk és nem ájulok el.
magyarkeszin játszóteret építünk, itt ismerem meg irmát aki igazándiból fiú. andikával egész nap festünk, hogy a mászóka, vagyis migyerekünk szép legyen. persze esőben festünk vizes alapú festékkel, de hittünk benne, hogy sikerül. s lőn.

október
25 éves lettem, ennek alkalmából persze beteg is lettem. teljesen ráparáztam. már mindenkinek férje meg 2-3 gyereke van a volt osztálytársak közül én meg itt szingliskedem. talán multibetegség. kiválasztottak egy speckó képzésre, örülök, mint majom a farkának. felfedezem a hőn áhított tollaslabda sportkört, s tag is leszek hirtelen. pálinkafesztiválozunk, ádzselepomádzselepom fel is kerülünk a honlapra ahogy ropom szoknyában. t-vel is fesztiválozunk, pálinkaittasan sétálgatunk a dunakorzón, nagyon vicces ha iszik. majd el is utazik hosszú időre. megismerem gabit és a nadit, a csajokkal szinte minden nap kondizunk, úszunk, varrógyuszizunk.

november
shambalába járok tibet filmeket nézni. fontosembert helyettesítek, nagyon megtisztelő, hogy rámhagyták az egész kócerájt. megkapom álmaim telóját a cégtől, végre újra SE-t használok.
t hazajön messziföldről, egy pápua manóval lettem gazdagabb.

december
nagyüzemben gyártom az adventi koszorúkat, megismerem a zongoristát. aztán nem akarom annyira ismerni. tiszteletem teszem dr. Molnárnál az istencsászár fogorvosnál. leszoktam a dohányzásról(!) sütit gyártunk a csajokkal, bár próbálok salátán élni, de hát ez december. egyik este a mentában kéne lennem de mikor odaérek, rájövök, hogy semmi keresni valóm ott, ezért hazáig futok. karácsonyi lázban égünk, csoportkarácsonyozunk de az étterembe vissza sose megyünk. a céges karácsonyon t-vel egész éjszaka táncolunk, a stikában fotókat készít rólam. az osztálykarácsonyon éves jutalmat kapok, egy blútúszhedszetet, ami 10 perc múlva wellness utalvánnyá változik katival kötött cserénk által.
andika más csoportba kerül, bőgök mint egy hülyegyerek, mert nagyon hiányozni fog. irmával sokat ímélezünk, főleg a zene miatt. karácsonyra svájcba utazom, de hamarabb jövünk mert sophie anyukája beteg lett.
elbúcsúzom a kedvenc skatulyámtól és új életet kezdek.
ekszidentöli in láv vagyok, 26-án a státuszom az iwiw-en kapcsolatban-ra vált.

sometimes goodbye is the only way

2008-12-31T16:23:00.000+01:00

"Ami nincs, arra nem lehet gondolni, ami nincs, az nem fájhat, ami nincs, az: nincs. Legfeljebb a hiány, az üresség titokzatos mélysége szédít néha, de ebbe a mélységbe napok hullanak, kitöltik lassan a feneketlennek látszó szakadékot."

(Fekete István)

és akár érted mi történt, akár nem, amit teszek érted teszem. a barátságunkért, ami talán egy nap mindkettőnknek elég lesz.

sajtóközlemény

2008-12-29T12:30:00.000+01:00

én vagyok.
ő van.
mi vagyunk.

"És valaki megint csodát

tudott művelni bennem,

és van, újra van a világ

és van benne hova lennem."

(Wass Albert)

karácsony

2008-12-24T04:43:00.000+01:00

december 24-én az emberek a legtöbb esetben felveszik a legszebb ünneplős ruhájukat, a családtagokkal mosolyogva leülnek az asztalhoz, ami roskadozik a finomabbnál finomabb falatoktól és szeretik egymást.
az én esetemben ez talán 3 éves koromban működött így.
az utóbbi 10 évben karácsonyfánk sem volt, anya ugyanabban a harisnyában rohangált mint mindig, s ha ünnepivé akarta varázsolni a hangulatot hát rendelt valamit az avantitól. aztán rászoktunk arra, hogy 24-én a nővéreméknél vacsorázunk. ilyenkor felöltözött, mint egy dögös 20 éves, és mivel zoli főzött finomat ettünk. ott mindig volt fa és ajándékbontogatás is, de a hangulatra valami mindig rányomta a bélyegét és ez a valami mindig anyunak volt köszönhető. hiába ült mellettem az asztalnál, mindig olyan távolinak tűnt, mintha fényévekre lett volna.

2 éve karácsonykor még szilárd is velem volt. sosem kerítettünk nagy feneket ennek a dolognak, hiszen nem csak aznap szerettük egymást, nem csak aznap voltunk barátok, hanem az év többi napján is, ezért a karácsony nem volt számunkra különb.
most viszont, hogy nincs itt, nagyon szomorú ez az ünnep. hajnalban felébredtem és megnéztem a róla megmaradt két videót, ez az egyetlen ami visszahozza őt pár pillanatra. ritkán nézem meg ezeket a felvételeket, mert a szívem szakad belé.
azt hiszem ez egy olyan seb, ami már soha nem fog begyógyulni.

idén semmi sem lesz olyan, mint azelőtt. szenteste nem lesz velem sem anya, sem szilárd, nem fog körülvenni nagy család s az asztal sem fog roskadozni finomabbnál finomabb ételektől. nem lesz karácsonyfa és rengeteg ajándék, de egyvalami lesz.
szeretet.
itt svájcban a legjobb barátnőmmel töltöm ezt a karácsonyt és ahogy szilárdnál sem számított az a sok külsőség, ami a karácsonnyal jár, most sem számít.
mert tudom, hogy az ő barátságára és szeretetére az év minden napján számíthatok és nekem ez a legfontosabb.

az utolsó munkanap

2008-12-18T20:14:00.000+01:00

ma reggel Dr.Molnárnál kezdtem aki a fogorvosom. kapcsolatunk 2006 nyarán kezdődött és szerelem volt első kezelésre. híresen rettegtem a fogdokiktól, de a bölcsességfogammal muszáj voltam keresni egyet, kutyától kaptam meg végső elkeseredésemben az elérhetőségét. anno minden különösebb fájdalom nélkül képes volt szurit adni és leégetni az ínyemet a bölcsifogamról, ezért megtartottam a telefonszámát. ma a régi fogtömésemet cseréte ki, ehez is kaptam szurit, de mivel tudja, hogy nagyon félek tőle a szurit is elérzéstelenítette egy epres kenőccsel, amitől 2 percen belül még a nyelőcsövem is lezsibbadt. kb másfél órán keresztül fúrt, faragott, csiszolt, reszelt, világított, tömködött mire kész lett a mű, de szinte semmit sem éreztem, sőt végigröhögtem az egészet, mert a nyálelszívó tök viccesen szürcsögött és a doki is folyamatosan kommentált a maga vicces stílusában.

fél 12-kor boldogan ám féloldalasan feldagadt arccal indultam dolgozni. olyan szinten nem éreztem a számat, mintha nem is lett volna, a rendelőben is csak úgy tudtam inni, hogy a fele kifolyt a számból :)

bent a cégnél aztán kaptam hideget, meleget. kiderült, hogy Andika átkerül egy másik csoporthoz. hát mikor ezt a főnökünk bejelentette elkezdtem bőgni, erre Andi is elsírta magát. jó, tudom, hogy nemsokára megint egy helyen fogunk dolgozni, meg örülök is, hogy olyan munkát fog csinálni amit nagyon szeret, de rettenetesen fog hiányozni ahogy a hátam mögül azt kiabálja, hogy menjünk haza, vagy az mikor lemegy cigizni és meghúzza a hajamat. és az is mikor azt kiáltja, hogy "pankuszmiller írtam!" - és pajkosan kacsintunk, mert ezt csak mi értjük.

ezután megtartottuk az osztálykarácsonyt, mindig ilyenkor kerülnek jutalmazásra az év ügyintézői. tavaly kicsit csalódott voltam, hogy nem sikerült ezt elérnem, idén meg nem is számítottam rá. aztán nagy meglepetésemre én voltam az első akit az igazgatónk magához hívott, a második pedig Andi :)

azért az nagyon jó érzés, ha elismerik az ember munkáját.

szombaton utazom svájcba az ottani élményeket itten lehet majd olvasni.

ez gáz

2008-12-16T23:10:00.000+01:00

a mérőóra szerint cirka egy hét alatt több, mint 40 köbméter gázt elhasználtam. úgy hogy a gáztűzhelyt nem használom, napközben nem fűtök és nem minden nap itthon fürdök. hát a jó kurva életbe. pont.

ha jön akkor csőstül

2008-12-16T17:34:00.000+01:00

ma.
mind a hatan.
felváltva.

kezdek eljutni arra a pontra, hogy mindenki elmehet a búsba.

részegen ki visz majd haza?

2008-12-16T14:30:00.000+01:00

illetve józanon.
dec 28-án 16:30-kor Ferihegyről.

volt egyszer egy céges karácsony

2008-12-15T11:53:00.000+01:00

szöveg később...

Sunday funny sunday

2008-12-15T08:38:00.000+01:00

amúgy valaki árulja el mi értelme van a moziban a női wc ajtókra felfirkálni belülről, hogy "Gábor örökké szeretni foglak amíg csak élek"? Gábor látni fogja ezt a vallomást valaha is?

wish you a merry xmas

2008-12-12T10:20:00.000+01:00

háni, mami, Boldog Karácsonyt Nektek!

Send your own ElfYourself eCards

the meatrix

2008-12-11T08:32:00.000+01:00

elgondolkodtál már azon, hogy honnan származik az a hús amit megeszel?
innen.

szintén zenész

2008-12-09T19:46:00.000+01:00

részletesen inkább nem mesélem mi volt a tegnapi randin, csak annyit, hogy beatles emlékkoncerten voltunk az A38-on és érdekes volt az a sok input ami a szememen át az agyamig eljutott.

érdekes, hogy az utóbbi években mágnesként vonzom a zenészeket. ugye volt PP aki techno mágus, most itt a té aki gitározik, meg gé aki zongorál és ő is kever néha. na meg volt dé is aki zenét ír.
a leendő és expasikból lassan összeállíthatnék egy rezesbandát, úgyis itt van baba aki tud énekelni én meg majd háttértáncolok.
meg néha megkérjük hápit, hogy nyomjon egy bugis performaszot, az úgy is nagyon megy neki, hisz versenytáncolt, de ha nem vállalja be, még mindig ott van adele aki szintén versenytáncolt.

a fellépéseket gy menedzselné, gé biztosítaná, n lenne a bádigárd, gegri meg a főszakács. m intézhetné a road melót, bár azt lehet, hogy inkább leboltolnánk a lajter petivel. t lehetne a turnészervező, a meg a könyvelő.

biztosan elsők lennénk, ha a toplistán nem is, hát a story magazinban tuti.

kedves etyien,

2008-12-09T19:40:00.000+01:00

köszönöm, hogy töröltél az ismerőseid közül, így legalább megspóroltál nekem legalább 6 kattintást.

fading

2008-12-09T19:17:00.000+01:00

néha úgy érzem, hogy elnyel a végtelen. mintha egyedül sétálnék egy iszapmezőn, lassan lassan haladva, a lábam cuppog az ingoványban, mely elnyelni készül.
küzdök, megfeszülök, elernyedek. át akarok érni a túlpartra de miért is?
mi vár ott? kopár szikkadt földek...

sokmindenkire haragszom ebben a pillanatban. a sorsra, a szüleimre, az országra, a világra... de leginkább magamra.

sok hibát követtem el az életben, bár a döntéseim mindig magam kellet meghoznom, akkor is mikor arra alkalmatlan voltam. soha nem állt mellettem egy biztos háttér, nem kaptam útmutatást, s most a saját döntéseim árnyékában törekedve rá kell döbbennem, hogy míly nagy veszteségek is ezek.

bréking nyúz!

2008-12-08T14:00:00.000+01:00

ma kaptam mátétól ezt a linket, nagyon durva, hogy már ide is beférkőzött a világválság.

budiajtó

2008-12-07T21:37:00.000+01:00

találós kérdés. mi a gond a képen látható ajtóval?

a kép a budai várban lévő miró kávézóban készült.

vágjuk a centit

2008-12-04T16:54:00.000+01:00

16 nap és megyek
24 nap és jön
27 nap és vége

fallen

2008-12-02T17:19:00.000+01:00

tisztára úgy érzem magam, mint amikor az uszodában rosszul veszem a levegőt, és felszívom a klóros vizet az orromba. na akkor van egy fura szúrós meleg érzés az ember orra tetejének tövében ami elég jellegzetes és kellemetlen.

mindjárt bőgni fogok de visszatartom, mert sminkeltem.

harmadik

2008-12-02T00:05:00.000+01:00

ez már rendelésre készült.

rspct

2008-12-01T18:46:00.000+01:00

mostanában sokat álmodom PP-vel. fura. és álmomban mindig röhög a bakelitek mögött.
valószínüleg azért van ez, mert tudom, hogy kb. 2 utcányira lakhat tőlem, mint ahogyan Mamma is. vicces fintora ám a sorsnak, hogy pesterzsébetre sodort.

neki küldeném a következő nótát:
(hope you don't want to run anymore where the streets have no name. and hope you can understand what it means)

amúgy így néztem ki akkoriban, mikor megismertem őt 2004-ben. nemrég találtam meg ezt a fotót, jót derültem rajta.

nem csak azért, mert platinaszőke hajam volt, és mert egy kétgyermekes anyuka pózol mellettem, hanem eszembe jutott, hogy aznap este telkin technobulit tartott PP, talán még a Zsolti is játszott, mi meg Timivel rángattuk be a vadidegen embereket táncolni. kurjongattunk, meg ugráltunk, hogy hangulatot csináljunk, nem nagyon csípték ott a technot. egy 150 kilós, kopasz, rézbőrű törzsfőnök majdnem megverte PP-t, folyamatosan azt ordibálta a keverőpult mellett, hogy: tegyé' be fánkit vagy szájbaruglak, nem kell ez a szar! végül sokat és kedvesen mosolyogtam az úriemberre aztán ő is ropta monica cruzra :D

lehet, hogy visszafestem a hajam szőkére. szerintetek?

állapot

2008-11-30T00:55:00.000+01:00

mostmár hivatalosan is kétségbe vagyok esve.

második

2008-11-27T21:33:00.000+01:00

rákaptam a koszorúgyártásra.