Régóta nem írtam, van mit behoznom. Egy ideig úgy gondoltam, nem is postolok többet. Mi ennek az oka? Vannak bizonyos emberek akik olvassák ezt a blogot, mert fontos vagyok nekik. Ezzel nincs is semmi gond, de azt már nem veszi be agyomrom, hogy ha olyasmit olvasnak amit nem értenek akkor egyből saját következtetéseket vonnak le és ezt pletykálják másoknak. Ezek a pletykák nem csak nekem esnek rosszul, hanem annak az embernek is akit alaptalanul bevonnak a történetükbe.
Mióta nem írtam sokminden megváltozott az életemben. Eljött az az idő, hogy már szerettem billben ülni, mert tudtam mit csinálok és jól tudtam csinálni, de viszonylag hamar vége lett az ottani pályafutásomnak, mert coach lettem. Ezzel egyidőben Encsi, Barta, Máté bekerült az AT-be. Mikor szabi után bejöttem az első hétfőn nagyon egyedül éreztem magam nélkülük, nehéz volt feldolgozni, hogy már nincsenek itt, nem lesz több közös 10 perc, hangos nevetés… Ugyanezen a napon kellett visszaigazolnom a kampányfotókat amit Nánási Pali készített rólunk és felmerült bennem, hogy emiatt is egy csomóan fognak majd irigykedni. Sebaj megszoktam már. Szintén ezen a napon tudtam meg, hogy másnaptól coach leszek. Hirtelen nagyon sok volt ez a lelkemnek, szembesültem azzal, hogy kikerülök Etyien védőszárnyai alól. Már nem lesz mellettem, és nem tereli tovább az utam. Tudom, hogy büszke arra amit elértem én pedig rengeteg köszönettel tartozom neki. Mindig azt mondta, hogy egyszer úgyis meg kell válnia tőlem, „eljött az ideje, hogy kirepülj a fészekből”. Mikor ezt mondta eltört nálam a mécses és nagyon sokáig csak bőgtem. Örültem annak a bizalomnak amit kaptam azzal, hogy coach lehetek, de a kezdetekben picit nehéz volt feldolgozni.
Hosziármándóval úgy búcsúztunk el egymástól, hogy ő nem is tudott róla. Mikor elindultam tőle hazafelé tudtam, hogy vége mindannak a bizonytalanságnak, ami ez elmúlt hónapokban zajlott. Ő sohasem vallaná be, hogy szüksége van rám én pedig nem fogok harcolni érte, rájöttem, hogy nem lennék boldog. Az utolsó estén szinte ugyanazt éreztem, mint az elsőn: hogy nincs tovább. Ezúttal így is lesz, mert már racionálisan látom kettőnk viszonyát. Amióta nem beszélünk nyugodtabb az életem, és legalább nyitni tudok más felé. Néha úgy éreztem megfolyt ez a viszony.
Aztán jött Álehándró :) Magamon is meglepődtem, mikor azon kaptam magam, hogy 4 órája beszélünk telefonon, kb 5 éve volt utoljára olyan, hogy ennyire egy hullámhosszon érezzem magam valakivel és nem arra gondoltam, hogy fejezze már be a dumálást. Voltak fenntartásaim azzal kapcsolatban, hogy idősebb nálam és illik-e nekem egyáltalán kommunikálnom vele, de ezeket az előítéleteket napról napra lerombolja bennem és ilyenkor fülig ér a szám. Ritkán csalódom kellemesen az emberekben, ilyenkor újra visszakapom az elvesztett hitemet.
A pletykák. Szeretem a munkám, a munkatársaim, de akkor is egy kommuna ez a hely. Mindenki mindenkivel mindent csinál amit nem szégyell és az emberek általában nem szégyenlősek. Többször előfordult, hogy egy munkatárs többet szeretett volna a kollegális kapcsolatnál, de ezeket elutasítottam. Vagy azért mert nem volt az esetem, vagy azért mert nem akartam munkahelyi kapcsolatba bonyolódni, tanultam a hibából amit akkor követtem el mikor a szívemre hallgattam.
Azt viszont nem tudom elviselni, hogy valaki akar tőlem valamit én elutasítom és ezek után meg olvasgatja a blogomat aztán meg kavarja a kakit nekem a hátam mögött. Felhív embereket, hogy kiderítse kik állhatnak a kódolt nevek mögött ill. felhív egy számomra fontos embert és kikérdezi, hogy nem vagyunk-e együtt. Több, mint kellemetlen ez, nem csak nekem, hanem az egyik legjobb barátomnak is aki ezután köpni-nyelni nem tudott. Ezt megspékelték azzal, hogy azt terjesztették, azért rúgtam be 2 hete a korsóban, mert én együtt vagyok az említett barátommal, viszont Ő olyan szemét, hogy lehozta a másik csaját is a korsóba, ettől depis lettem és annyit vedeltem, hogy az utcán hánytam.
Ebből annyi igaz, hogy az utcán hánytam. Az, hogy igazából miért, senkit sem érdekelt. Aki ismer tudja, hogy bírom az alkoholt, 6 felesig hitelesítve vagyok :) Aznap 3 dl bort ittam meg és attól lettem rosszul. Nem egy nagy mennyiség, valószínüleg rossz minőségű volt. De úgy vagyok vele, hogy higyjen mindenki azt amit akar, én tudom az igazságot és ez nekem elég. Az emberek úgysem látják a fától az erdőt….
A lényeg, hogy most nagyon szeretek élni, már látom a fényt az alagút végén :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése