2007. augusztus 13., hétfő

Szilárd



Szilárdot 8 éve ismerem. Ő volt az egyetlen aki mindig kitartott mellettem jóban-rosszban, mindig mosolyt fakasztott az arcomra, akkor is ha sírni lett volna kedvem. Örökké vidám bohóc volt, a legjobb barátom.
Nagyon szeretett engem, olyan nagyon amennyire én nem tudtam őt. Ennek ellenére a barátom maradt és mindig mosollyal az arcán fogadott. Soha nem láttam még embert aki ennyire képes lett volna a feltétlen szeretetre. Idén is együtt sátoroztunk a szigeten, de a sátrat idén már nélküle bontottam le.

Augusztus 12-én vasárnap hajnalban meghalt.


"Halálos baleset a Hegyalja úton

Egy 25 éves férfi vesztette életét vasárnap hajnalban Budapesten a Hegyalja úton. Az áldozat gépkocsijával az Erzsébet-híd felől haladt, amikor ismeretlen okból egy kőfalnak ütközött, és kirepült a járműből - tájékoztatta az MTI-t a BRFK ügyeletese. A baleset körülményeit a rendőrség vizsgálja."

"A kőfalnak ütközött egy autó a budapesti Hegyalja úton. Az autó az Erzsébet-híd felől tartott Budára, amikor ismeretlen okból letért az útról. A kocsi 25 éves vezetője az ütközéstől kirepült, a helyszínen életét vesztette."


Szombaton még együtt mulattunk, vasárnap szokás szerint hívtam, hogy mikor találkozunk, de ki volt kapcsolva a telefonja. 13:55-kor egy ismeretlen számról hívott a Gabesz. Soha nem fogom elfelejteni a higgadt ugyanakkor feldúlt hangját mikor kimondta: Panka, a Szilárd...meghalt.
Mintha a szívemet tépték volna ki.
Anyuval kimentünk a Hegyalja úthoz, addigra már Tomiék tettek ki koszorút, mécseseket. Amikor a koszorún olvastam a nevét csak akkor realizálódott bennem, hogy mindez Vele történt.
Találkoztam Sophie-val aki szavak nélkül is értette, tudta mire van szükségem. Összepakoltuk a sátrakat, hazafelé pedig vittem a kis Nyuszónak egy szép virágcsokrot.
Visszamentem a szigetre, nem bírtam volna egyedül itthon... Sophie és a rézangyalok segítségével valamelyest jobban lettem, de a könnyeim szüntelenül potyogtak.
Ma sem tudom felfogni, hogy elment... nem nem nem! Annyira hiányzik... csak azt remélem tudta mennyire szeretem őt.
Nem tudom elfogadni, hogy elment, hogy pont Vele történt, de tudom, hogy amíg emlékezünk Rá addig a lelke velünk tovább él.




Nagyon sok köszönettel tartozom Sophie-nak aki nélkül összeroppantam volna. Jó tudni, hogy van legalább egy igaz barátom aki kérés nélkül is mellettem áll a bajban.

Nem tudom, hogy leszek képes újra ÉLNI, mindenki azt mondja az élet megy tovább, ő se akarná, hogy keseregjünk de annyira fááááááááj...

"Talán egy könyvben vagyok egy betű.
Talán egy szó.
Talán egy költemény.
Mit tudom én.
Csak azt tudom,
hogy nagyon szomorú lehet az a mondat,
mit kiolvas belőlem valaki,
ha letette a tollat." (Wass Albert)

Nincsenek megjegyzések: