Ha nyár akkor sziget, ez 7 éve így megy. 7 éve mindig van egy hét a nyáron amikor különös dolgok történnek, különös emberekkel találkozom vagy különös dolgokat ismerek meg. A sziget eléggé kinőtte magát Európában, ma már minden 3. szembejövő ember tuti hogy külföldiül karattyol miközben rám önti a sörét.
Tegnap sátrastul bőröndöstül mentem melózni, aztán irány a K-híd. Meglepően gyorsan bejutottunk, és a 2mp-es sátramat kb 45 perc alatt sikerült is felállítani. Tavaly azt hittem csak 1 olyan színpad van ahol nonstop zene megy, mert mi ugye annak tőszomszédságában sátoroztunk le és csak egy dolog volt amire a hely alkalmatlan volt, az pedig az alvás. Kiderült, hogy van még egy. Az ahova idén telepedtünk le. Alvás nélkül már nem is lenne szigetfílingem.
A sátramtól kb 50 lépés a MokkaCukka bárpult, 20 lépés a toitoi (rá is látok ha kinyitom a sátrat), kávé-kaja elérhető, nagyszínpad egy köpésre (jó mondjuk nem egy de majdnem) és nincs alattunk fa gyökér.
Miközben felépítettem új otthonomat 3 külföldi csoporttal elegyedtem szóba. Én sosem keresem őket, de ők mindig megtalálnak. Frankón mintha rám lenne tetoválva, hogy "english speaking operator".
Egyikük elmagyarázta a 2mp-es sátor kidobási technikáját ami nem jött be.
Egy spanyol kislányokból álló társaság azt szerette volna tudni mennyire lehet bármit is a sátorban hagyni, úgyhogy tartottam egy biztonsági kiselőadást.
Utána jöttek a német szomszédok kalapácsért nekik a szigetről kellett mesélni.
Ma felkeltem 8 körül, persze aludtam vagy 2 órát hála a MókaCukinak. Torzonborz fejjel kibújok a sátorból és azonnal rám talált Dzsoni az orosz fiú. Fél óra beszélgetés után felvetette ama naccerű ötletet, hogy töltsük együtt a sziget hátralevő részét. Mondtam neki hogy a (nemlétező) pasim ennek nemnagyon örülne, mert ha meglát más faszival akkor leönti savval (nagyon bejön ez a Jucis duma!) és utána elbúcsúztunk.
Hazajöttem fürdeni de út közben megálltam enni a Moszkván. A Főzelékfalóban mellém szegődött Bé, egy nyugdíjas bácsi akiről kiderült hogy hajós kapitány volt, körbejárta a földet, ért az építészethez, angolul tanít csak kicsit szcientológusos beállítottságú, de a tökfőzelék mellet jól elbeszélgettünk a teremtésről. Bé szerint a földönkívüliek hoztak minket a földre a jövőből és figyelnek minket, azért nem látjuk a hold másik felét, mert tele van figyelőállomással és a NASA is azért nem megy már a holdra, mert ott van valami amit nem kell piszkálni.
Nem tudtam eldönteni, hogy kamus a bácsi vagy télleg bolond aztán csupán annyit mondtam magamban, hogy nyitott. Olyan ritka, hogy az ember idegenekkel szóba áll, pedig mint esetemben akár jól is érezhetné magát. Mindig arra gondolunk hogy valamit akar tőlünk a másik és tuti, hogy rossz szándékkal. A legtöbb amit ez a bácsi akart, az az, hogy valaki meghallgassa. Undok módon elküldhettem volna a fenébe, ehelyett figyeltem rá. Jó érzés volt, hogy valakinek ezzel örömet szerezhetek ill. az hogy eszmét cserélek olyan emberrel akit nem is ismerek de mégis kíváncsi arra mit gondolok. Sziget alatt mindig tanulok valamit. A mai lecke tanulsága: nyitottnak kell lenni az emberek felé, persze egészséges módon.
Mi lesz este ezek után? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése