Fogadj el

Néha nem értem az embereket.
Leírtam egy gondolatot a hitről, a hitemről, arról ahogyan én látom a világot és a világnak ezt a szeletét. Többen reagáltak erre feddően, negatívan vagy kérdően. Pedig én nem bántottam senkit, csak leírtam amit érzek. Mindig azt vallottam, hogy ha én tiszteletben tartom más vallását akkor ő is tartsa tiszteletben az én vallástalanságomat.
Ha te nem akarsz engem megtéríteni, akkor én sem fogok arról papolni, hogy nincs isten. Ez az én privát oldalam, szférám, te jössz ide, hogy a lelkembe láss. Hát tartsd tiszteletben. Ne légy cinikus, kioktató hanem fogadd el, hogy nem úgy látom az életet ahogyan te. Én is úgy fogadlak el téged, ahogy vagy, az isteneddel együtt. Ha véleményed van vállald fel önmagad, ne bújj általános matekpéldákba illő karakterek mögé.

Hogyan kell feszabadítani önmagunkat? Erre a kérdésre mindenki magában találja meg a választ, hiszen mindannyian különbözünk a másiktól. Csak annyit mondhatok, hogy az én tudatom hogyan lett szabad.
Megpróbáltam magam külső szemmel nézni és amit láttam nem tetszett. Rájöttem, hogy becsapom magam, hazudok magamnak és ez elkeserített. Tisztáztam magamban az igazságot, hogy más szemmel lássam a körülöttem törénő dolgokat. Próbáltam racionálisabb lenni és mostanra azt hiszem elmondhatom, hogy megszabadultam azoktól a láncoktól amikkel saját magamat kötöztem a falhoz, vagy hozzá. Nem hagytam, hogy a szemem csak egy irányba nézzen, hanem láttam. Megtanultam mi az ami igazán fontos és mi az amit eddig annak hittem de valójában nem számít. Átértékeltem az életet, és a felismerések szabadabbá tettek.

Nem tudhatom, hogy neked mi segítene, de egy biztos. Láss nyitott szemmel, lásd magad a tükörben, konfrontálódj önmagaddal és sok új dolgot fogsz felfedezni.