Október 7. vasárnap. 24. szülinap. 6 nap múlva.
Utálom.
Mert mindenki letojja, elfelejti, néha még a saját családom is.
Mert soha senki nem tudott igazán meglepni.
Ezáltal feleslegessé is vált, ilyenkor inkább dolgozom.
Egyetlen egyszer tudott valaki meglepni. 2001 karácsonyán sétáltunk ajándékok után kutatva. A játék osztályon áthaladva megláttam egy óriás szőrös macit és mint egy 5 éves gyerek rávetettem magam és elkezdtem ölelgetni. Ez nálam egy ösztönös reakció, elvagyok így pár percig aztán mindig visszateszem a szőrös állatot a helyére, mert tudom, hogy úgyse nem lesz az enyim brühühühü.
Egy idő után különváltunk 1 órára, majd hazafelé egyetlen kikötése volt, nem nyithatom ki a csomagtartót.
Egy hét múlva náluk karácsonyoztunk. Az volt az első igazi karácsonyom. Nagy szerető család, mindenki ajándékozott mindenkit. Aztán egyszer csak ő elém állt egy hatalmas csomaggal.
A maci volt benne :)
Egész este csak a macit ölelgettem és boldog voltam.
Ő volt az egyetlen ember az életemben aki annyira szeretett, hogy tudta mivel tud igazi örömöt szerezni.
Ugyanez az ember azt is tudta mivel tud engem a legjobban megbántani. Minden egyes születésnapom sírással telt. És az együtt töltött 3 év nagy része is.
Talán emiatt sem szeretem a szülinapom.
Whatever...It's all the same.
1 megjegyzés:
jé, te is októberi? jee.
érdekes, nekem épp ennek az ellenkezője a keresztem, a családom - de még az olyanok is, mint keresztanyám meg unokatestvérek! - is hajlamosak nagy segget kerekíteni neki. amióta tudom, hogy az idő múlása csak illúzió, ez nem jelent mást nekem, mint egy újabb büntetlen ordas berúgást :D
Megjegyzés küldése