Ámulok és bámulok.
Alehandro 3 hete iparkodik, hogy ismét kegyeimbe fogadjam. Csak úgy felbukkant 5 hónap után, mintha semmi sem történt volna. Mindig csipog valamim, vagy a mailboxom, vagy a telefonom. Ami igazán megrémít az az, hogy még jól is esik.
Hosziármándó ma hívott többször, de dolgom volt, kinyomtam. Mikor visszahívtam megkérdeztem mit szeretne (hiszen csak akkor keres ha kell neki valami).
Azt mondta eszébe jutottam. (mivan?!)
Kérdeztem, hogy esetleg beteg-e, de csak meggyőzött, hogy miattam hívott. (Ilyen az elmúlt egy évben soha nem volt.)
Elég sokat beszélgettünk és fura dolgokat mondott. Remélem, hogy a szíved mélyén azért egy nagyon picit kedvelsz engem... Találkozzunk pénteken... Én is így gondoltam.
Hát jó, legyen. Végre eljutottunk arra a pontra, hogy a kapcsolatunk baráti oldalát erősítsük.
P kommentje is meglepett 18 hónap után.
Szerintem front van :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése