"Gyermekként az ember élete naphosszat tanulásból áll. Na persze most nem az iskolai órákra gondolok, ahol megtanul írni, olvasni, számolni, hanem az az előtti időről, mikor tapasztalat útján tanulja meg, hogy milyen az élet.
A gyermek próbálkozik. Nem úgy, mint a felnőtt, aki több szempontból átgondolja, amit tenni fog. Ilyen például a homokvárépítés.
A kisgyermek a tengerparton először a finom, száraz homokból próbál várat építeni, de egy idő után rájön, hogy a régi, elporladt homokból nem tud erős várat építeni, hiába próbálkozik újra meg újra. Aztán hirtelen támad egy nagy hullám és elmos mindent a parton. A gyermek először kétségbe esik a veszteség láttán, de aztán rájön, hogy a vizes homok már könnyebben formálható. Igaz még ez sem az igazi, mert míg a száraz homok nem állt össze eddig, a túl vizes homokból épített vár szétcsuszamlik. A gyermeki lét azonban csodálatos, sosem adja fel. Elkezd ásni és ráeszmél, hogy a mélyebb rétegben lévő nedves homok már alkalmas arra, hogy erős várat építsen, olyat, amely nem dől össze magától.
Mire felnőttem elfelejtettem hogyan kell küzdeni. Mindig száraz homokból akarok biztos lábakon álló várat építeni, vagy víz pusztította területen. Sosincs türelmem megvárni, míg a nap kissé megszárítja a földet, sosincs türelmem leásni oda ahol a megfelelő alapanyagot találom…"
(2007. május)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése