Ha az ember változtatni akar valamin azt általában mindig egy fordulóponttól teszi függővé.
Január 1-től majd…
Karácsony után…
A szülinapom után…
A jövő hónaptól…
Hétfőtől…
Általában ezek azok az önmagunknak tett ígéretek amikkel elaltatjuk a lelkiismeret furdalásunkat, de gyakorlatilag ezeket az ígéreteket sohasem tartjuk be.
Én a vasárnapot választottam.
Nem is olyan régen azt olvastam, hogy a gondolataink vonzzák az ahhoz hasonló dolgokat, ami nagy mértékben alakítja sorsunkat. Tehát ha arra gondolok és elhiszem, hogy eljön értem a fehér herceg szőke lovon akkor el fog jönni.
Ez alapvetően marhaságnak tűnik, hiszen ha ez így működne akkor mindenki a lottó 5-öst szuggerálná (persze velem együtt). Viszont eszembe jutott a nővérem esete.
Majd egy évtizeden keresztül élt egy finoman szólva is idegölő kapcsolatban. Ezután minden napja úgy tellt, hogy várta az igazit. Mindig elképzelte magának azt az embert akit szeretett volna magának és 1 évre rá megismerte a Zolit akivel lassan 5 éve boldogan élnek. Soha nem veszekedtek az 5 év alatt, nem láttam még ilyen szép szerelmet, mint amilyen az övék. Pontosan azt az embert kapta meg a Sorstól akire mindig is vágyott.
Az okosok azt mondják a legtöbb ember mindig arra gondol, hogy mit nem akar, ez viszont pont ezeket a negatív dolgokat vonzza az egyénhez.
Tehát ha arra gondolok, hogy bizonyos nemű egyének milyen megbízhatatlanok akkor megbízhatatlan bizonyos neműekkel hoz össze a Sors.
És tényleg. Amikor nagyon akartam valamit és arra koncentráltam akkor sikerült.
Úgyhogy mától a következő fog a szemem előtt lebegni:
Erős, hajlékony, arányos test
Kitűnő vizsgák
Kedves, jóakaró, megbízható emberek
Nem lesz több negatív önbeteljesítő jóslat.
És amúgy meg tök büszke vagyok, mert már csak napi 2-3 szál cigit szívok.
Szóval testi-lelki nagytakarításba kezdek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése