Amúgy tegnap nálunk járt az érdemes művész.
Van Jászai Mari-díja, Kossuth-díja, Köztársasági érdemrendje is, szóval a XX. század utolsó harmadának egyik elismert és bőven foglalkoztatott macsó sztárja. Anyu várta őt mert vásárolt a családi biznisz termékéből csak éppen nem értette a használati utasítást ezért anya személyes konzultációt tartott neki. Végülis nem mindenki tudja mi az az átmérő, és a szorzás és összeadás is bonyolult feladat lehet adott esetben, főleg ha még képekkel is illusztrálva van a használati utasítás.
Na akkor fordult ki a gyomrom, mikor anya felrohant a kapuból egy könyvvel.
A könyv címoldalán az érdemes művész pózol félpucéron, szőrös, nyeszlett mellkasát közkinccsé téve. A cím is tipikusan nárcisztikus, előrevetíti, hogy a címoldalon pózoló szőrös mellkas tulajdonosa milyen fasza gyerek, egész életében minden veszélyes jelenetet saját maga hajtott végre.
Kibújt belőlem a kiadványszerkesztő és belelapoztam a könyvbe. Olcsó költségvetésű kiadvány, és a színész kiadójának köszönhetően került forgalomba. Minő meglepetés, szerintem épeszű kiadó nem vállalta be.
Az még ok lenne, hogy a művész úr a személyes konzultációt megköszönve átadja hálája jeléül a róla szóló kötetet (bár szerintem még ez is gáz) de az, hogy ezzel nyit... na az már felettébb gyomorforgató. A lekenyerezés eszköze ami azt ordítja: hééé remélem tudod azt, hogy én híres vagyok és velem kiemelten kell foglalkozni ám!
Vajon mennyit fizetne a story magazin az ablakomból készített lesifotókért? :)
1 megjegyzés:
kivóta?
Megjegyzés küldése