nyomigyerek

már megint nyomorék vagyok.
történt 2003 nyarán, hogy sokadjára kifordult a bokám. akkor el is szakadt de a mélyen tisztelt doktor urak nem vették észre. mondjuk nem csodálom, a röntgen csak a meszes felületeket mutatja (ergó a csontokat), a szalag meg nem olyan. viszont az MR drága olyat nem csinálnak.
miután 2005 őszén már nem bírtam járni és a bal bokámat álló helyzetben 90 fokkal be lehetett fordítani aszonta az orvos, hogy najóvágjukfelmerezígynemjáó.
mikor felvágta észre is vette, hogy hoppá a külboka szalag évek óta megszűnt funkcionálni és betokosodott bánatában ezért a csonthártyámból kinyisszantott egy darabot és egy ütvefúróval meg is csavarozta.

5 napos kórházi tartózkodásomat sosem fogom elfelejteni. Miklós nővér minden nap készségesen hozta a hányáscsillapítót, az infúzióm 3szori beszúrás után is eresztett, tolószék nem volt amivel kimehettem volna a mosdóba így egy irodai gurulós széken kuporogva a 2 napja térdműtéten átesett szobatársam tolt ki. és ez csak pár szösszenet...
P az akkori párom (akivel együtt is éltünk) minden nap meglátogatott vagy 15 percre ami abból állt, hogy folyamatosan telefonált vagy a forma1-es újságjaimat lapozgatta. tényleg jófej volt, főleg amikor 1 napja otthon voltam fekvőgipsszel és megkérdezte miért nem porszívóztam.

na mindegy is, a lényeg, hogy hosszú ideje terminátorasszonyként tengetem életem (élő szövet a fémvázon) és nem is volt semmi gond az elmúlt 3 évben de 1 hete szombaton arra eszméltem hazafelé menet, hogy nem igazán tudok a lábamra állni. ez kettő napig tartott aztán megint szuperált.
most meg detto. itt vagyok a munkahelyen, 2 órája M-val lementünk cigizni, de visszafelé már leginkább a korláton húztam fel magam a lépcsőn, mer' megin' nemtok ráállni a futóművemre.
M be akart vinni ügyeletre de ma nem akarok meghalni úgyhogy inkább megvárom a féltizeneggyet és akkor hazavisz.
aztán meglátom reggel, hogy megint be kell-e újítanom a mankót. mondjuk nem gáz, a színe megy a szürke kabátomhoz és fényvisszaverő is van rajta.
gondolom arra az esetre ha netalántán hajnali egykor a sötét éjszakában kedvem támadna az autópályán sétálni.