tegnap azt mondta vé (aki igazából gyé), amikor megjegyeztem, hogy olyan kiszámíthatatlan néha, hogy én a kiszámíthatatlanságát szeretem és soha nem lennék boldog egy átlag, normális, kiszámítható emberrel, mert unatkoznék mellette és nekem kell az izgalom. anyád.
utálom, hogy ezt mondta és utálom, hogy ő mondta.
és bár lehet, hogy van benne igazság azt azért letisztázhatjuk, hogy pont ezért van belőle elegem. hiába arcoskodik itt nekem a hármas béemvével, a szar akkor is szar marad ha arannyal kenik be. (a hasonlatot bazsitól loptam - örök hála érte)
vettem 3 tibeti könyvet, remélem ettől majd helyreáll a lelki békém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése