bulvársztori

igazság szerint mostanában elég ritkán látok, vagy olvasok bulvárhíreket, de tegnap elcsíptem az aktív egyik riportját ami Sarka Kata és Hajdú Péter közelgő nászát hivatott reklámozni.

egy - szerintem aki azért házasodik, mert oly nagyon szereti a párját és nem pr fogásból csap 10 millás dínomdánomot az nem egy tv riportban vinnyog arról, hogy "krisztályos ruhám lesz és csillyogni fooog" meg arról, hogy "szerintem jól áll nekem a francia nyakkendő".
kettő - hajdúpé azt is mondta, hogy nem láthatja a messzanyonyi ruhát az oltárig. valószínű. végülis csak cirka 3 millió ember előtt ment le a műsor + ki tudja hány bulvárlap fogja címlapon hozni Sarka Kata két és fél milliós esküvői ruháját.
három - szerintem ötöd annyi pénzből is szép esküvőjük lehetne, csak az nem lenne hírértékű. bele se merek gondolni, hogy az így spórolt 8 millából hány éhező gyerek és hajléktalan lakna jól...

na de. lementünk délután dohányozni, szóba került az esküvői riport valamint ennek kapcsán az, hogy milyen nagy divat esküvőkön galambokat dobálni (bár a legújabb trend a pillangóeregetés, ezt Andikától tudtam meg) és innen egyenesen vezetett az út ahhoz a sztorihoz, hogy a Palik-Marsi esküvőn a galambhajításkor Palikot letojta az egyik állat.

ismerőseim tudják, hogy nagy szóképfestő és mázoló vagyok, hát nem is kellett több ennél.
szinte azonnal magam előtt láttam, amint az ifjú Hajdúné és Hajdúpé (tisztára úgy hangzik, mintha valami mosógépkartell tagjai lennének) egymás mellett állva, sugárzó arccal kezükbe fogják a bexanaxozott postagalambokat és útjának engedik őket, ezzel szimbolizálva szabadságuk elvesztését.
ugyanebben a pillanatban a szabadság kecses fehér madarainak elernyed a kloákájuk és Sarka Kata két és félmillás hernyóselyem ruháját lefossák. (nem tudom szebben mondani, a madarak nem kakilnak, hanem fosnak ez tény) a násznép egy emberként zsebkendőért nyúl, kenik mázolják a galambkakát de a friss ara sokkot kap és berohan a legközelebbi meki mosdójába ahol fogkefével próbálja kipucolni a swarovski kristályok közül a madárszart, a ruhán éktelenkedő foltot pedig pelikán hibajavítóval keni le.

mondanom sem kell fetrengtünk a röhögéstől... ezek után már azon morfondíroztunk, hogy milyen is lenne a nagy napon kimenni a Bazilikához egy ketrecnyi guttalaxos kukoricadarával beetetett galambbal és rájuk szabadítani azokat a templom előtti fotózáskor. esetleg az ifjú párt rizs helyett széntablettákkal lehetne megdobálni.
mondjuk lehet, hogy hajdúpé beperel ha ezt elolvassa, de majd akkor küldök neki guttalaxos csokitortát.
azért szomorú ez a világ. nem sajnálom másoktól azt amijük van ha megdolgoztak érte, de ez a szerencsétlen tohonya senkiházi bulvármajom állandóan rázza a rongyot meg mindenbe beleszól amihez se joga se köze sincsen. közben mások meg éhen halnak.