final goodbye

mostanában áthelyeződtek a prioritások ezért nem volt időm leírni a gondolataimat, bár talán jobb is, mert leginkább csak masszív káromkodás ömlött volna belőlem. nem olyan egyszerű végignézni csukott szájjal, hogy egy számodra fontos embert valaki elüldöz.

sophie elment... a megrendezett búcsúbuli a visszajelzések alapján egész jól sikerült :)

üröm az örömben, hogy dezső még az utolsó hétre is hozta a formáját én meg már nem bírtam csendben maradni és halkan megjegyeztem valamit amire persze a sértett önérzete reagált.
a piknik napjára szabadnapot vettem ki, reggel 6kor keltem, bevásároltam és a nap hátralevő részében sajttálakat és szendvicseket gyártottam. röpke fél órás késéssel sophie és én meg is érkeztünk - stílusosan taxival, fonott piknikes kosarakkal.
este a réten, mikor már besötétedett, sophie-val lefeküdtünk a hátunkra és egymást átölelve néztük a csillagokat. miközben az elválásról beszéltünk hirtelen megláttunk egy hullócsillagot és mint az óvodás gyerekek elkezdtünk sikítozva kiabálni, hogy hullócsillaaaag! olyan pillanat ez amit sosem fogok elfelejteni.

szombaton még egyszer utoljára elmentünk a vapianoba és a californiába végül ejött a a vasárnap. segítettem lecipelni az óriás pink bőröndöt amit búcsúajándékként kapott - utóbbiról a reptéren derült ki, hogy az engedélyezett 20 kiló helyett 26 kiló lett. rita, zanapapus meg én voltunk vele a reptéren és míg a tranzit bejáratához nem kellett menni, egész jó volt a hangulat. az utolsó percekben sem rita sem én nem tudtuk tartani a könnyeinket. azt hiszem csak akkor tudtam felfogni, hogy a legjobb barátnőm elköltözik egy másik országba.

öt óra után nem sokkal érkeztem bazsi utcájának sarkához, mikor felpillantottam az égre és megláttam egy repülőt a farkán piros festéssel és egy fehér kereszttel. ugyanebben a pillanatban kezdte the difference c. számát énekelni anouk - teljesen irracionálisan, mint egy hálivúdi filmben.
csak néztem a gépet ahogy egyre távolodik és tudtam, hogy valahol a gép farkánál ott ül az én legjobb barátnőm. és igen, patakokban folytak a könnyeim és nem érdekelt ki látja meg, hogy fényes nappal úgy zokogok, mint egy kislány akinek kipukkasztották a lufiját.