szeretném tudni és érezni azt amit sejtek.
néha tudom.
néha érzem.
de legtöbbször csak sejtem, és a bizonytalanság által szült gondolatviharok megölhetik bennem azt, ami a szivem legmélyén lapul; egy kis reménysugarat, ami bízik és bizalmat ad és türelemre int.
ha ő meghal, mindennek vége. a kérdés már csak az, hogy képes vagyok-e az újraélesztésre, mivel nem végeztem elsősegélytanfolyamot.
pedig valamit tenni kéne, mert ha őszinte vagyok magamhoz, akkor a legkevésbé sem vagyok most boldog. nincsen családom, nincsen akit felhőtlenül szerethetnék s aki ilyen módon viszont szeretne, egyik napról a másikra élek az éhhalállal dacolva és egyik kakis vödörből a másikba tenyerelek.
valaki mentse meg a karmámat. vagy ébresszen fel. vagy verjen fejbe, hogy átaludjam a következő 2 hónapot. vagy valami.
1 megjegyzés:
Az idei évvel én is napokban vetettem számot... Hát nem repesek a gyönyörűségtől és a boldogsától... Szörnyű évet tudhatok magam mögött! Egy dolog viszont biztos, mindig nem lehet xar az élet, mindig nem történhetnek velünk borzalmak! Azt vallom az égieknek mindennel céljuk van. Ha rossz történik velünk annak is oka van, csak akkor még nem biztos, hogy tudjuk mi az! Ne légy szomorú Pankusz Millerem! Hidd el egyszer nekünk is jó lesz!
A.
Megjegyzés küldése