ez volt beleírva a szerencsesütibe, amit a teaboltban kaptam. ezzel kapcsolatban kicsit szkeptikus vagyok, de ám legyen.
bárcsak ilyen egyszerű volna… ám a társadalmi morállal szembe szállva szeretni, kitartani, hinni sokkal nehezebb, mint azt bárki is gondolná. ez a kimondatlan szeretet bennem él, már hosszú-hosszú ideje, itt rügyezett, nőtt nevelkedett, s bár igyekeztem, hiába próbáltam elfojtani. megvontam tőle az életet, de még kiszáradt kóróként is csodálatosan kivirágzott csupán a hangját hallva. a szemében sugárzó élet annyira megszédít, hogy néha teljesen elgyengülök. összeszűkül a tüdőm, s a szívem élesen hasogat, mert szinte egy világ választ el tőle.
nem lenne szabad ez éreznem s mégis itt van hol örömteli, hol borzalmas kínokat okozva.
talán csak egy realitásoktól elszakadt álomkép, ami pont attól szép, hogy nem valódi s a beteljesüléssel önmagát pusztítaná el.
igen.
csak így lehet.
itt az ideje felébredni, pedig ez az álom oly csodás, hogy félek kinyitni a szememet.
utálom a rideg valóságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése