ez nekem annyira hihetetlen.
végre teljesnek érzem magam és kezd széthullani az a biztonságot adó környezet amiben éltem.
2 ember van a csoportomban akiket nagyon-nagyon szeretek, akik miatt mindig úgy érzem, hogy érdemes azt csinálni, amit csinálok, s most mindkettejüket elveszítem.
szóval a mai mítingen is sírtam, mint egy óvodás.
nem arról van szó, hogy a többieket nem szeretem, de andi az egyik legjobb barátnőm, a. pedig olyan valaki, akit igazán tudok tisztelni. ő képes arra, hogy erőt adjon nekem, hogy bíztasson, és nagyon sokat tanultam tőle. anyánk helyett anyánk. most viszont dezső lesz átmenetileg a. helyett a főnököm, amit nem tudok hova tenni. túl sokat tudok róla ahhoz, hogy úgy tiszteljem, mint a-t, ami nem azt jelenti, hogy nem fogok tudni vele együttműködni, csak nekem fontos, hogy tudjam azt, hogy a vezetőm teljes háttal és szívvel áll mögöttem, olyan valaki aki inspirál, ösztönöz.
sajnos ő sosem lesz erre képes.
a. most biztosan azt mondaná, hogy adjak neki egy esélyt, és legyek nyitott a változásra, mert az nem feltétlenül rossz.
hát legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése