ébredés

hirtelen minden értelmet nyert. felkelni reggel, elmosni a tányért, munka után elindulni.
minden nap képes olyat mondani amitől értelmet nyer a világ, s benne én is, azt hiszem ez a legjobb dolog a világon.
mert amikor az ikeában azt mondja, hogy "de szerintem a mi konyhánk szebb" akkor lehoznám neki a csillagokat is az égről. közöm nincs a konyhájához, egyedül az övé, hiszen nem ott élek. de mindig azt mondja mi. "tévét nézünk, majd eldöntjük, eszünk". nem egy nagy szó, de nekem sokat jelent.
bélától szinte soha nem hallottam ezt a szót. ha voltunk valahol és csörgött a telefonja azt mondta: "sétálok, vásárolok, itthon vagyok". sosem azt, hogy "sétálunk, vásárolunk, itthon vagyunk". és ez egy picit mindig bántott.
most viszont úgy érzem itt van valaki, aki önmagamért szeret, nem akar megváltoztatni, nem akar megnevelni. örül annak ha várom őt és ezért én szívesen várok rá. aki az élete részének tart és nem egy átutazónak.

Én én vagyok magamnak,
s neked én te vagyok,
s te én vagy magadnak,
két külön hatalom.
S ketten mi vagyunk.
De csak ha vállalom.

(Radnóti Miklós)

ilyen kis dolgokon múlik, hogy legyen értelme felkelni.