2009. február 12., csütörtök

we got new stuffs


az úgy kezdődött, hogy egy vasárnap hajnalban azt mondtam az uramnak, hogy hétfőn haza kell mennem pesterzsébetre, mire rémülten rám nézett, hogy de mijéééééért? mondtam van pár dolog ami hiányzik, pl. a teáskancsóm és tiszta ruhát is szívesen vennék magamhoz mert a 6 variáns amit nála tartottam már kezdett unalmas lenni.
és akkor az kérdezte mi lenne, ha azokat is áthoznám? azon a vasárnap hajnalon döntöttük el, hogy mi akkor összeköltözünk, s azóta is zajlik a projekt, lassan 2 hete.

az első amivel szembesítenem kellett az uramat, hogy nekem bizony nagyon sok ruhám, cipőm, táskám van ami a lakás akkori állapotában kizárt lett volna, hogy elférjen. előkerült a centi, és míg életem párja kolofgyutiziott én minden kis szegletet felmértem ahová úgy véltem, hogy még be lehet passzírozni egy bútort. ezek után már csak azokat a bútorokat kellett megtalálni az ikea honlapján, amik be is fértek ezekre a helyekre és ezen felül még passzoltak is a lakás hangulatához.

elmentünk, megvettük, az uram össze is szerelte őket, mer ő ilyen ezermester fajta. eközben én drasztikus szelektálásba kezdtem a ruháimat illetően, eddig 7 zsák ruhát, táskát és övet selejteztem ki, s hazudnék ha azt mondanám, hogy nem morzsoltam el pár könnycseppet mindeközben.

ahogy tellik az idő, egyre durvábban elháziasszonyosodom. múltkor sütöttem bolonyais lazannyát, a héten pedig kókuszos-csokis sütit az uram kérésére. szegénykém meg van róla győződve, hogy én tök jól főzök (mondjuk lassan én is kezdem elhinni magamról)
csupán azért, mert a párizsis szendvicsen és a sültkrumplin kívül más is kerül az asztalra.

tegnapelőtt este pedig új lakó érkezett hozzánk:
az uram megvette nekem valentin-napra, de nem bírta ki, hogy ne adja oda azonnal. pont olyan kicsi, tenyerembe való szorongathatós egér amilyet mindig is szerettem volna :) másnap be is vittem a munkahelyemre, mert a dolgozós egerem elég gyatra, meg is csodálták a fiúk, még hajlongtak is előtte :D

tegnap elbúcsúztattunk Andikát és Ancsát. reggel még az idegroham kerülgetett amiatt, hogy páran nem voltak hajlandóak a kisujjukat sem mozdítani ahhoz, hogy ez az este olyan legyen amilyen hál' istennek lett. jó volt látni a lányok arcán, hogy tényleg örömet tudtunk nekik szerezni.

amúgy meg gyün a madonna budapestre koncertelni, megyek is ofkorsz. akkor is ha jégeső lesz vagy földrengés nekem ott kell lenni, meg a depesen is. a pinken még gondolkodom.

Nincsenek megjegyzések: