26

ez is eljött.
sejtettem, hogy most sem lesz tökéletes és olyan, amilyennek megálmodtam, de legalább nem voltam egyedül, és kiderült, hogy kik az igaz barátaim.

azok, akik eljöttek, hogy velem ünnepeljenek és tolerálták azt a zenét, amit én szeretek.
azok, akik nem léptek le köszönés nélkül.

azok, akik egyáltalán felköszöntöttek.
érdekes. régen volt egy barátnőm, aki olyan volt nekem, mint a testvérem. ugyanazokat a dolgokat tartottuk fontosnak, és mindent tudtunk egymásról.
megszakadt a szívem, mikor úgy döntött, hogy mérföldekkel távolabb éli tovább az életét, de azóta megváltozott. megváltozott az értékrendje, és már nem tartja fontosnak azt, hogy megosszuk egymással a gondolatainkat. bírálja a tetteimet miközben levegőnek néz. és még egy e-mailt sem írt a szülinapomra.
azt hiszem végre tudomásul kellene vennem, hogy semmi sem tart örökké.

ha leszámítom a csalódottságot, amit a bulira érkező, majd rövidesen köszönés nélkül távozó életem párja és barátai okoztak, kitűnően éreztem magam.
maselli pulóver, kutyafuttató, pálinka, kolbász, töpörtyűvel töltött étcsoki, serramo sonka, lánchíd a tetőről, majdnembörtönkórház, tánc hajnalig. és sosem fogom elfelejteni mikor tam, laci és kingus teli torokkal üvöltik nekem a hepibörzdéjt a táncparkett közepén.
ők tényleg igaz barátaim. (<3)