2010. január 3., vasárnap

akár...

akár boldog is lehetnék.
akár mosolyoghatnék is.

de nem. mert akarata ellenére falakat állít körém. egy láthatatlan sárkány állja útját a felém érkező lovagoknak, és mind elbuknak a kapunál.

a megoldás, felégetni mindent és teret adni valami újnak.
nincs többé útjátkeresőlelkiszemetesládánakhasználóklimaxhuszár, nincs többé antiszociálisnemértemmiértvagyokparaszt, és nincs többé tetszeldenemvállalhatombemiatta.

ezentúl csak én leszek. és aki nem elég bátor, hogy szembeszálljon a sárkánnyal és berúgja a kaput, azt én rúgom ki.
punktum.

3 megjegyzés:

Anonymous írta...

Nagyon sajnálom. Nem tehetek mást. Nem ismerjük egymást. Talán egy másik párhuzamos életben. És ez most nem a sárkány miatt van. Valami eltört. Régen. Tovább kell lépni.

Ne feledd, minél nagyobb és hosszabb a fájdalom, annál erősebbnek kell lennie reményednek benne, hogy a jó, mely elér, hatalmasabb lesz, és elmossa mindazt, mi szenvedés formájában sújt.

panka írta...

ezt most nem annyira értem...

Anonymous írta...

Remélem most már érted. Tőled mindenképp bocsánatot kellett kérnem...