"tudod miközben reggel feküdtem a fűben a véndiófa alatt, rájöttem, hogy minden, amit fontosnak hittem, gondoltam, akartam igazából semmit sem ér. ami fontos, az a tó vízének csobogása, az ahogy a napsugár megcsillan a gyantán a naplementében, a fűben mosolygó százszorszépek, a madarak csiripelése, a véndiófa árnyéka, meg a bodza illata.""helyes"
és tényleg. már nem vágyom bonyolult, konvencionális, és álomszerű dolgokra. csak arra, hogy az időm jelentős részét a természetben tölthessem. a tó partján láblógatva, vagy a füvön feküdve, madarakat bámulva.
nincs szükség kacsalábon forgó hidromasszázskádas palotára, csak egy kis kuckóra, amit otthonnak nevezhetek.
nincs szükségem filmekben létező hősszerelmesekre, csak arra, hogy ő néha rám mosolyogjon és magához öleljen.
nincs szükségem hálivudi álmokra, elég ha a hétköznapokba egy kis mosolyt tudok csempészni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése