You came in from the darkness and held the door open wide
You stood there like a vision before my unbelieving eyes
I believe in what I see and also what I hear
But did the night play tricks on me or were you really there.
4 hónapja köhögök, és azt mondják a köhögés lelki megfelelője a harag. pedig ha valaki, én mindig megbocsájtottam mindenkinek, azoknak is, akik nem érdemelték volna meg. egyedül anya az akinek 2 éve nem tudtam megbocsájtani semmit, de ezt mélyen el is temettem. viszont rájöttem, hogy a tibor dolog tényleg idegesít és valószínűleg emiatt vagyok képtelen meggyógyulni.
nem zavar, hogy mással boldog, mert már én sem szeretem őt. örülök, hogy boldog, de haragszom rá. sőt. igen, kimondom baromira arcon tudnám csapni. mert fontos volt a barátsága számomra. mikor azt mondtam neki fejezzük be, ő kérte, hogy őrizzük meg a jó viszonyt, mert nem akar elveszíteni. és ő az, aki hónapok óta kussol és nem keres, nem válaszol. pedig tudja, hogy szükségem lenne a támogatására. és szarik rám magasból.
haragszom rá, mert én mindig kiálltam mellette, de ő sosem mellettem. úgy sem, hogy kértem.
felfogtam, hogy nem számíthatok rá soha többé, és lemondtam róla. de ettől még nem tudok szeretettel gondolni rá, hanem ahogy telik az idő, egyre jobban haragszom. pedig tudom, hogy nem lenne szabad haraggal élnem.
aztán ott van eszter, aki az ultraradikális konzervatív elvei miatt (amik persze csak másokra érvényesek) besértődött és skarlát betűket dobált rám, mindezzel sutba dobva az általa sokra tartott barátságot.
sajnos manapság a barátság hasonlóan felületessé vált, mint a kapcsolatok, vagy a családi kötelékek. nehéz ezt számomra feldolgozni, mert ragaszkodó típus vagyok, de inkább legyen egy barátom, minthogy egy rakás álszent fazon vegyen körbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése