08.30 este: kiderült, hogy valaki törölte Szilárd profiját az iwiw-ről. Nagyon kiborultam, mintha mégegyszer elvették volna... Találkoztam a ratyikkal aztán hazamentem fejfájósan. Amúgy annyira bolondok, hogy mindig tudok nevetni rajtuk, ha másért nem hát Gabesz ultra faviccein :)
08.31: "Hiába ültetünk sírodra virágot,eltemettünk ide egy egész világot..."
4 óra alvás után kelés, séró belő, futás a koszorúért, full elázás, otthon séró ismét belő, futás le a sasadira, temető...
Egészen eddig viccelődtünk, de amint beléptem a temető kapuján elkezdtek potyogni a könnyeim megállíthatatlanul. Rengetegen jöttek el, tonnaszám gyűltek a virágkoszorúk.
És hiába vagyok ateista, együtt mondtuk a pappal a miatyánkot. Érte.
Elkísértük az utolsó útjára, szakadó esőben Titusszal egymásba karolva, Over the rainbow-t hallgatva...
Néztem ahogy lezárják a sírt és egyre csak lapátolják rá a földet...egyre csak zokogtam és kapaszkodtam Titusz karjába, próbált az ölelésével megnyugtatni de nem tudtam.
Felfoghatatlan volt ami történik.
Később kikeveredtünk Herceghalomra ahová többen átjöttek. Nekiálltunk Ritával szendvicseket gyártani, közben ismét Gabesz idióta poénjait hallgattuk; legalább volt min (kin) nevetni.
Hosszú volt a nap, este el is aludtam a fotelben.
Jó volt megismerni azokat az embereket akikről rengeteget mesélt a Szilárd és jó érzés volt megtudni, hogy ezek az emberek is hallottak rólam, mert rólam is sokat mesélt.
Jó volt barátok közt tölteni a temetés napját és az azt megelőző napokat. Rita kérdezte, hogy hogyan bírom elviselni Szilcsi halálát, hiszen olyan közel álltunk egymáshoz.
A válasz: barátokkal.
Ha az elmúlt hetekben nem lettek volna velem sokkal nehezebb lett volna túlélni ezt a tragédiát. Erőt adtak nekem és megtanítottak újra nevetni. Köszönöm nektek.
Ugyanakkor tudom, hogy lesznek olyanok akikkel a temetés után már nem marad meg a szoros kapocs de mindig is barátok leszünk, csak éljük tovább az életünket. Erre az időszakra mindig is emlékezni fogok, de vissza kell térnem a hétköznapokba, új kihívások várnak rám. Ránk.
"Csak egy nyugodt pont kell, ahová leülhetek,
Ne kérdezz semmit, ezt most úgy sem értheted.
Belül keresek kapaszkodót, hogy ne zuhanjak nagyot,
Kívül, az élet jobbik része most elkerül.
Keresem önmagam, megfordult bennem a világ.
Mindent próbáltam adni, de kinek is kellett. (haha)...
...Nem fogod elhinni, de sohase féltem,
Úgy mondtam mindig, ahogyan éreztem én.
A jóslat meglehet hogy be fog válni,
Egyedül kell az utam végigjárni nekem.
Nem fogok senkinek a nyakára járni,
Van erőm, hisz bennem ég a tűz.
A jóslat meglehet hogy be fog válni,
Egyedül kell az utam végigjárni nekem"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése