Kisherceg kontra kéretlen kommunikációk

Csak úgy jelezném, hogy a blog címét négyes alliteráció jellemzi, Babits biztosan büszke lenne rám. Főleg, hogy eben a mondatban is alliterálok mint állat.

"Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelidítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra..."
(Antoine de Saint-Exupéry)

Megbeszéltük amit meg kellett. Nem kerteltünk, őszinték voltunk egymáshoz és boldog öleléssel váltunk el egymástól. Igaza volt. Szilárd még a halálával is adott. Egy barátot maga helyett, egy erős köteléket. Nem hiszem, hogy a kettőnk kapcsolata lesz olyan erős valaha, mint vele volt, (talán senkivel sem) de míg élek emlékezni fogok az elmúlt hetek eseményeire, amiket együtt éltünk át. Backpackerrel, Corvintetővel, jóéjtpuszival együtt.
Holnap temetjük Nyuszókát...félek, hogy újra felszakadnak a sebek...
Még mindig nem tudom elhinni, hogy nincs többé. Talán a temetés után könnyebb lesz. Talán akkor realizálódni fog bennem a tény, hogy már soha többé nem ugrik a nyakamba, nem fog a kis vinnyogó hangján paprikás csirkéért könyörögni...
Talán az új kihívások segítenek túljutni ezen a mélyponton.

Felhívott hosziármándó, persze nem ok nélkül. Persze soha nem fogja meghálálni azt, hogy nonstop rendelkezésre állok neki. Mondjuk nem is várom el, de mindig azt hajtogatja, hogy majd jól meghálálja. Na persze...
Fura, hogy mindig azok az emberek kérnek segítséget akik korábban úgy gondolták nincs rám szükségük. Fura, hogy olyan emberektől kapok jópofi sms-t akik a hátam mögött ott tesznek keresztbe nekem a szánalmas hazugságaikkal ahol tudnak. Hiába, az önkritika sosem volt az erősségük, én speciel nem álszenteskedem azokkal akiket nem kedvelek. Mondjuk nem is élek ellenük a hazugság alpári eszközével.
Lehet szánalmasan bunkónak lenni, kihasználni az embereket, hazudozni a végtelenségig, önmagunknak ellent mondani...az elkövetett bűnökért nem a pokolban lakol meg az ember. Még itt a földön megkapja a büntetését. Én is megkaptam.
Az idő mindent megold, éppen ezért nem gyűlölködöm, nem dédelgetek bosszút hanem mosolygok. Nem tisztem megbüntetni senkit sem. A Sors megteszi helyettem is.