Second chance

A legrosszabb az, hogy nem tudom szavakba önteni mit érzek. Nem vagyok olyan ékesszájú, mint Sophie.
Nagyon hiányzik a Szilárd. 8 éve mindig mellettem állt, ha szükségem volt rá ő mindig ott volt velem. A legbiztosabb pont az életemben... Nagyon szerettem őt. Annyira hihetetlen, hogy nincs többé! Üresnek érzem magam. Eddig csak apu halálát tartottam számon, de rá kellett döbbennem, hogy ahogy tellik az idő egyre több fontos embert fogok elveszíteni magam mellől és ez megrémít. Úgy kell élnünk a mindennapjainkat, mintha az utolsó volna, már nem látom értelmét a haragnak. Tudatnunk kell azokkal az emberekkel akik fontosak számunkra, hogy szeretjük őket, még mielőtt késő lenne... Remélem érezte és tudta mennyire szeretem őt.

Egy hét bőgés után visszatértem a hétköznapokhoz. Sophie-nak és Ásókának hála visszatért a mosoly az arcomra. Volt rézangyal, pártibiccsdenszing, önpusztító diéta majd vacsi a westbalkánban, fotófájting és nevetés. Már tudok úgy dolgozni, hogy ne jöjjön rám a sírás mikor megkérdezik 86-odjára, hogy milyen volt a sziget. Ki tudom mondani, hogy meghalt, de ez furdalja is a lelkem, mintha már nem is jelentene semmit ez a szó. Pedig mindent ez jelent.


Játszom. Szociojátékok előnyben.
1. Szánalmas emberek gyüjtése a wiwen és aranyköpéseiken való kacarászás.
2. Társkereső oldal rulez. Kaptam komoly ajánlatot is:
"hosszabb távra szeretnék egy komoly partnert...aki számíthat rám...és én rá...mivel egyáltalán nincs időm a munkám mellett ismerkedni, szórakozó helyekre járni..vagy annyi, amennyi egy normál kapcsolathoz szükséges ezért természetesen nem várhatom el, hogy ő teljesen lekösse magát hozzám..azért a pár óráért cserébe amit tudok adni..havi 120ezer ..ez talán olyan amivel már lehet mit kezdeni..."
Mikor megkérdeztem, hogy ha komoly kapcsolatot akar miért akar fizetni, ill. miért gondolja hogy ez pénz nélkül nem jönne össze neki ezt írta:
"...dolgozom...tudom nagyon hétköznapian hangzik...egy céget vezetek..ő az idővámpírom...és igen...persze, h próbáltam "normál" módon is kapcsolatot kialakítani, üzemeltetni..:)...egyszerűen be kellett látnom az elmúlt 2 évben, h ennyi idővel ami nekem rendelkezésemre áll...és ilyen időbeosztással meglehetősen rövid időre vannak itélve a kapcsolataim...kevesen szeretik, ha az utolsó pillanatban lemondják a színház vag yvacsora meghívást...ezért vagy a cölibátus, vagy ...hát igen...ez az agyament ötlet...elismerem...:)...viszont akármilyen is, komolyan gondolom..hetente pár órám ztalán van magamra...és azt nem alkalmi kapcsolatra szeretném tölteni...hanem egy olyan nővel.,aki ezt a részét megérti, elfogadja..és amit írtam...nos igen..maximum ezzel tudnám kompenzálni, ha már elegendő időm nincs..."
Ilyen a mai világ. Az emberek azt hiszik pénzért mindent megkaphatnak, már nem is próbálnak normális kapcsolatokat kialakítani, hanem megveszik a szerelmet. Már ha leht ezt annak nevezni...

Tegnap emlékezni voltam. Sztoriztunk róla, sírtunk és nevettünk aztán aludtunk kifliben. És jó volt, rémisztően jó. Biztonságban éreztem magam. És eszembe jutott a négy évvel ezelőtti veszkócsizmás ürge, meg amit akkor gondoltam.

Egyre többet filozofálok magamban a tudatos életről és egyre inkább úgy érzem, hogy változtatnom kell. Szokásokon, érzéseken, hozzáálláson.
Majd az idő eldönti sikerül-e...