Kerestél, felhívtalak.
Haragudtál, mert nem értettél. Azt mondtad kineveled belőlem. (nem fogod tudni.)
Átmentem és elmondtam, igazat adtál.
Igazunk volt. (látod Sophie tudtuk...)
Megijedtél. Kötődésre vágysz de menekülsz előle.
Félsz. Tőlem is, önmagadtól is. Pedig ez csak barátság.
Mi lenne ha párkapcsolatban élnénk?!? Megőrjítenél, kikészítenélek.
Arra kértél, (megint) hogy maradjak veled. Mert neked szükséged van arra, hogy melletted legyek mikor egyedül vagy.
Néha nekem is szükségem lenne rá. Te ilyenkor megijedsz és úgy érzed megfolytalak.
Talán nem vetted észre mikor hajnalban összeszedtem minden holmimat.
Talán észrevetted de nem tulajdonítottál neki jelentőséget.
Hidd el nem tekerek többé kötelet a nyakadra.
2 megjegyzés:
Jönni fog, mint kilóméterhiányos kutya szájában pórázzal..
hát azt nem szeretném, az olyan megalázó :)
bár ha az átvitt értelemben gondolkodom van benne némi igazság.
Megjegyzés küldése