És mindennek örömére itthon azt mondja nekem anyu egyek a kolbászból ami a hűtőben van, mert nagyon finom. Közel három napja nyúzott vele hát megettem egy jó nagy darabot.
Mindezek után mosolyogva megkérdezi tőlem, hogy ugye milyen finom a ló kolbász?
És akkor elkezdtem pityeregni.
Legszívesebben kihánytam volna. Ő nem értette, próbálta racionálisan megértetni velem, hogy ez tenyészállat, sok pénzbe kerül és ha eltörik a lába és lelövik a lovat, akkor még pénzt kell csinálni belőle a veszteség elkerülése végett, ergó fel kell dolgozni kolbásznak.
Szerintem meg nem. A kutyát sem eszem meg, a macskát sem, lévén hogy civilizált Közép-európai ember vagyok s lassan de biztosan értelmiségi is.
Erre jött az a kérdés, hogy mi van a csirkével meg a disznóval.
Disznót nem eszem, mert nem igazán szeretem. Csirkét is akkor ha hiányzik a hús, de a csirke az haszonállat alapvetően azért tartják, hogy tojjon és hogy rántott hús legyen belőle. Mondjuk ez is szomorú, de így van. De lovat akkor sem eszem.
Most őszintén. Hogy lehet egy ilyen szép állatot kolbászként felporciózni?!?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése