Tegnap megismétlődött a múltam. Erre csak azután jöttem rá, miután megtörtént.
Utaztam, mert a testem hajtott és cipelt engem a cél felé. Eközben az eszem sikoltozva ellenkezett az ellen amit a testem csinált. A lelkem meg csak annyit akart, hogy a testem alvás üzemmódba lépjen, neki mindegy volt mi történik.
Mikor a testem elérte a célt a lelkem már nem akart aludni sokkal inkább érdekelte a cél. Az eszem lemondóan pedig csak annyit mondott: hülye vagy.
Aztán mindenki megnyugodott. A testem, a lelkem és az eszem is.
Ugyanez történt 7 hónappal ezelőtt, napra pontosan, ugyanúgy a véradás előtti napon, csak akkor sem a lelkem, sem az eszem nem nyugodott meg.
Talán azóta már reálisabban látom a helyzetet, ezért vagyok nyugodt és ezért nem agyalok azon ami történt. (Bevallom ez még engem is meglepett.)
Ez örömmel tölt el. Azt hiszem végre felszabadultam a béklyóim alól.
Ma vért adtam volna, de kicsit csalódtam a vörös keresztben.
Mindenhol azt propagálják, hogy kevés a vér, kevés a véradó és hogy egy véradó 3 ember életét menti meg.
Rákészültem, hogy ma megmentek 3 életet annak ellenére, hogy nem annyira bírom a lecsapolást, mert utána 2 napig rosszul vagyok. Egy kedves barátom azt is mondta, hogy nem érti miért teszem ezt, hiszen mindig sápadt vagyok, állandóan fáj a fejem és ájulós vagyok. Én erre azt mondtam, hogy azért mert ez az önzetlenségről szól. Lehet, hogy 2 napig fogok szédülni, de ha valóban megmenthetek ezzel akár egy életet is akkor már megérte.
Egész nap a véradás szellemében léteztem, megittam kb. 3 liter teát, ergo 5 percenként kellett a mosdóba járnom. Előbb végeztünk a tréninggel, odaértünk volna a véradó kamionhoz fél óra alatt, de jött a hír, hogy már pakolnak, 2 ember miatt nem várnak, max. 10percet.
Most nem fejtem ki azt, amit erről gondolok, mert lehet, hogy picit durva lennék. Pusztán a száraz tény: A vörös kereszt ma 6 ember életét megmenő vérről mondott le, mert nem volt hajlandó várni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése