Tyűűű volt ám Tündérground koncert, lemezbemutató. Vettem is CD-t kétezernyóccázé', mert megérdemlik. No de.
Az úgy volt, hogy előtte Sophie-val elmentünk anyagot nézni, meg kaliforniázni, meg új aréna plázázni. What a bitches.
Este Gödör Vikóval, csokitorta, kapucsínó mesemesemátka... meséltem Szilárdról, de nem bírtam könnyek nélkül...még mindig nagyon hiányzik.
Sorra jelentek meg a régi gyerekkori barátok és osztálytársak Pátyról, egyre több gyerekkori élmény került elő.
Jöttek új arcok akik kedvesek és aranyosak voltak, jó hangulatban tellt az este.
Bár a Balázs részegen nagyon fura dolgokat mondott. Elmondta mennyire tiszteli a családomat és Édesapámat azért amit tett az emberekért. Majdnem elbőgtem magam másodszor is. Nem gondoltam, hogy van még valaki aki emlékszik rá mi történt '92-ben.
Elkezdődött a Tündérzene és minden megszűnt létezni. Csak a zene létezett és a tánc.
Imádom ezt az érzést, ez a zene annyira magával tud ragadni...
Jó volt újra a régi ismerősökkel mulatni, és rájöttem, hogy ez az ami igazán hiányzik: a régi pátyi időszak, rezgős bulikkal, kiserdővel, focipályával, jegenyefákkal, aikido szakkörrel, búzafölddel, szederfákkal, kerti veteménnyel, háziállatokkal.
Ezt az időszakot semmi sem pótolhatja, viszont imádok rá emlékezni.
Ugyanakkor vannak új dolgok amiknek talán érdemes bizalmat szavazni, és talán egyszer ugyanilyen hévvel és szeretettel emlékszem majd erre az időszakra is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése