Mostanában gyakran elérzékenyülök.
Tegnap este néztem a Nagy Fogyást és bőgtem, mint egy hülye. Talán azért mert kedves pillanatokat vágtak össze könnyfakasztó zenével, de tényleg frankón megsirattam a őket, olyan aranyosak voltak.
Ma reggel kaptam meg J levelét amiben elküldött egy dalt és megint sikerült elbőgnöm magam.
Kicsit megint átérzem augusztus bánatát ha arra gondolok mi történt J-vel, tudom mit él át.
Viszont kezdek parázni a klimaxtól, milyen lesz a hangulatom 60 éves koromban ha már 24 évesen elbőgöm magam egy nagy fogyáson?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése