Na pont erről van szó. Én voltam a tükröd, amibe ha belenéztél, mindig megrettentél - pedig csak önmagad láttad. Te mondtad, hogy még saját magadnál is jobban ismerlek... erre te összetöröd a tükröt ami az egyetlen esélyed volt, hogy kijuss abból az útvesztőből amit saját magad építettél és aminek kidobtad a térképét. De tudom, hogy mikor elfáradsz majd megint sikoltozni kezdesz, hogy "hol vaaaaagy jajjj segííícs!" na és akkor nagyon meg fogsz lepődni, hogy nem ugrok oda hozzád kétezerháromszáznyolcvanhatodjára felkarolni és kimosni a kakiból. Éles bizonyítéka ennek az, hogy ma volt erőm kinyomni a rezgőcsengő nokijaborzadályomat mikor másodszor hívtál. Mer' az önbecsülés nagy úr ám...
1 megjegyzés:
Büszke vagyok RÁD Pankám!
Megjegyzés küldése