csapdában

a jóslat beteljesedett, szinte napra pontosan.

megálmodtam és úgy történt minden - én voltam a kezdet és én vagyok a vég. viszont nem hittem volna, hogy megemlíti azt a napot amikor a kórházi ágyon feküdtem és a kezemet fogta...
miután elment csak álltam a járdán a sötétben és bambán néztem a semmibe próbálva azt realizálni mi is történt valójában azon kívül, hogy a sajtburgerből megint én szedtem ki az uborkát.

aztán rád gondoltam és nem tudtam mit tegyek, de mikor hallottam a hangod már éreztem mi az ami fontos. képes voltál vagy arra, hogy hitet adj nekem és ezért nagyon szeretlek.
amúgymeg aki nem tudta volna: tündérien bájos hangom van. (és ezt józanul mondta.) még a végén elhiszem, hogy tényleg szeret a maga módján.


nehéz megfogalmazni amit érzek, mert a mérlegnek két serpenyője van. hiába nyomja az egyiket az évek súlya meg az önbecsülés ha a másikban ott van a vincseszter mágnese.