pssszt
csitt!
hallgass... a kedvemért
ne mondj semmit
magam mögött hagytalak minden apró szilánkkal amit belém döftél csupán azzal, hogy létezel.
már nem menekülök előled, hanem a szemedbe nézek; nem vágyódom rád csak mosolygok, te pedig reménykedsz. te voltál a kezdet s te leszel a vég, de a szívem már nem remél, s nem fél...NEM, többé már nem!
te csak egy hamis tükörképe vagy az évekkel ezelőtti önmagadnak, nem az a kép amit én láttam, amire én vágytam. megváltoztál, megöregedtél, s az lettél ami vagy... ne szánd a múltat én is csak magamat szánom, hogy ennyi ideig vártam rád, s most rá kell döbbennem, hogy feleslegesen tettem, nem kellett volna bezárnom a szívem mások előtt.
ezt még meg kellett tennem, de többé már nem adok helyet neked hisz már elüldöztél nagyon régen... azt kaptad az élettől amit nekem adtál, s te most is hozzám menekülsz, mint oly sokszor már. hiszen számodra én vagyok a kezdet és én vagyok a vég... de az nem lehet, hogy örökké én legyek az akihez visszatérsz! nem akarok 10 év múlva is egy sikátor végében várni rád, ahol senki sem láthatja, hogy rám emelted a tekinteted.
ó istenem, hogyan szabadulhatnék meg tőled? hogyan tudnálak kiégetni a lelkemből, minden egyes emlékkel együtt ami hozzád köt?! ha tehetném saját szívemet tépném ki és tenném a boncasztalra, hogy kiírtsak belőle mindent ami bennem él és rád emlékeztet, de az sem érne semmit, hiszen minden megtett lépéssel eszembe jutsz amikor a csavar megfordul a bokámban...
életem végéig cipelni foglak magammal, mint egy kínzó koloncot de:
továbbra is fenntartom, hogy nincs kiírva a homlokomra, hogy "for sale" vagy, hogy "rentable" sem az, hogy "last minute".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése