I became a mother

Anyuka lettem :)

Történt, hogy pár hete az iwiwen megnéztem az önkéntes munkák rovatot és rábukkantam az afroaid honlapjára. Erről a szervezetről korábban is hallottam már, többek között afrikai gyerekek névleges örökbeadásával foglalkoznak.
A lényege az, hogy azok a gyerekek akiknek nincsen pénzük arra, hogy iskolába járjanak a szervezet segítségével támogatóra un. táv-örökbefogadókra találhatnak. A támogató vállalja, hogy legalább egy éven keresztül fizeti a gyermek iskolai taníttatását, mivel a szülőknek erre nincsen pénze, erről pedig évente háromszor kap értesítést (bizonyítvány + levél a gyerkőctől).

Miért fontos ez? Mert a tanulással talán sikerül kilépniük a nyomorból és képesek lesznek emberként élni abban az embertelen világban. Talán sikerül munkát találniuk és szebb életük lehet, mint amit a sors szánt nekik.
Miközben nézegettem az örökbefogadásra váró gyerekek adatlapját összeszorult a szívem. Egyrészt olyan borzasztó, hogy ezeknek a gyerekeknek ilyen rossz sors jutott, másrészt úgy éreztem magam mint a ruhaboltban, válogattam a gyerekek közül, melyikük tetszik igazán és ez nagyon frusztrált. Legszívesebben mindannyiukat magamhoz venném, de sajnos nem vagyok abban a helyzetben :(
Végül nagynehezen kiválasztottam egy kislányt és elindítottam a táv-örökbefogadási eljárást.
Most pedig bemutatom nektek a kislányomat :)

Ő Lydiah Adhiambo. Nairobiban él egy nyomornegyedben, az édesanyja meghalt, az apukája pedig TBC-ben szenved, hatan élnek egy családban.

Ha ránézek erre a képre egyszerre támad kedvem mosolyogni és pityeregni, mert olyan szeretetteljes ez a kislány és olyan szomorú a sorsa... de most, hogy legalább iskolába járhat talán ez megváltozik.
Remélem egyszer lesz lehetőségem elutazni Kenyába és meglátogatni őt.

"Emlékezz arra, hogy a boldogság nem attól függ, hogy ki vagy vagy mi van neked; egyedül attól függ, hogy mit gondolsz." (afrikai mondás)

Én most nagyon boldog vagyok ám... remélem ő is az.
Kár, hogy nem tudom megölelni és megszorongatni :)

Persze joggal merülhet fel a kérdés, ha magyar vagyok miért nem a magyar gyerekeket támogatom, miért választom a messzi afrikát. Úgy gondolom, hogy ők komolyabb segítségre szorulnak. Nekik senki sem gyűjt adományt tévés sóműsorokban emelt díjas esemesekkel...