patkányok és dominacsizmák harca

tegnap este 11-kor értem haza és egy ajándékcsomag várt az asztalomon.
a nővérem hagyta ott nekem, egy nagyon szép ékszerdoboz volt. amikor kinyitottam egy pillanatra még a szivem is leállt.
benne voltak azok az ékszerek amiket 5 éve eldobtam magamtól többek közt a jeggyűrűm is...
meg voltam győződve, hogy soha nem látom viszont és most ott hevert előttem.

mióta visszajöttem londonból nem írtam valensziónak, ha igen akkor arra kértem, hogy felejtsen el, mert nem áll szándékomban találkozni vele. mindezek után ma ezt a levelet kaptam:
"P.S.: sorry....I love you to in die end.....(de az én sajátos egyéni módomon amilyen másnak nincs csak nekem, amit szerintem te is pont ezért szeretsz mert az enyém, mint ahogy én a tied)"

az angol helyesírása sem semmi, de ez... mijaz, hogy az enyimé?! 5 év után még mindig ezzel áltat, komolyan mondom, ez már kezd olyan lenni, mint egy kabaré. (bár egy 230 részes szappanoperát is simán ki tudnék hozni az elmúlt 7 év eseményeiből)

most őszintén, nem szánalmas? megcsal a vőlegényem, együtt él azzal a buta nővel 5 éve miközben a mi közös álmainkat valósította meg sorra és most nekem irogat, miközben épül a közös házuk amit viszont csak a sajátjának tekint és akkor ő az enyém, de kijelenti, hogy a butácskával marad örökre és pont ekkor kerül elő a jeggyűrűm. és még a nőkre mondják, hogy bonyolultak! szerintem ott fenn valaki nagyon keveri nekem a lapokat, és közben jót röhög. hozzáteszem én nem annyira. Mindig hálás vagyok a nevetésért, kivéve, amikor az orromon jön ki a tej.

vémami szerint olyan, mint egy patkány. "nem mer előtted térden állva könyörögni, mert tudja, hogy akkor előveszed a dominacsizmádat és szétlyuggatod vele a kicsi szivét. és mivel a patkány is érző lény, nem akarja, hogy fájjon neki."
(ezért imádom vémamit, mert mindent megmagyaráz és a szemléltető példái felülmúlhatatlanok)


"Időnként elgondolkodom azon, vajon tényleg illenek-e egymáshoz a nők és a férfiak. Talán jobb lenne, ha csak szomszédok lennének, és időnként átugranának egymáshoz." (Katharine Hepburn)