ma reggel Dr.Molnárnál kezdtem aki a fogorvosom. kapcsolatunk 2006 nyarán kezdődött és szerelem volt első kezelésre. híresen rettegtem a fogdokiktól, de a bölcsességfogammal muszáj voltam keresni egyet, kutyától kaptam meg végső elkeseredésemben az elérhetőségét. anno minden különösebb fájdalom nélkül képes volt szurit adni és leégetni az ínyemet a bölcsifogamról, ezért megtartottam a telefonszámát. ma a régi fogtömésemet cseréte ki, ehez is kaptam szurit, de mivel tudja, hogy nagyon félek tőle a szurit is elérzéstelenítette egy epres kenőccsel, amitől 2 percen belül még a nyelőcsövem is lezsibbadt. kb másfél órán keresztül fúrt, faragott, csiszolt, reszelt, világított, tömködött mire kész lett a mű, de szinte semmit sem éreztem, sőt végigröhögtem az egészet, mert a nyálelszívó tök viccesen szürcsögött és a doki is folyamatosan kommentált a maga vicces stílusában.
fél 12-kor boldogan ám féloldalasan feldagadt arccal indultam dolgozni. olyan szinten nem éreztem a számat, mintha nem is lett volna, a rendelőben is csak úgy tudtam inni, hogy a fele kifolyt a számból :)
bent a cégnél aztán kaptam hideget, meleget. kiderült, hogy Andika átkerül egy másik csoporthoz. hát mikor ezt a főnökünk bejelentette elkezdtem bőgni, erre Andi is elsírta magát. jó, tudom, hogy nemsokára megint egy helyen fogunk dolgozni, meg örülök is, hogy olyan munkát fog csinálni amit nagyon szeret, de rettenetesen fog hiányozni ahogy a hátam mögül azt kiabálja, hogy menjünk haza, vagy az mikor lemegy cigizni és meghúzza a hajamat. és az is mikor azt kiáltja, hogy "pankuszmiller írtam!" - és pajkosan kacsintunk, mert ezt csak mi értjük.
ezután megtartottuk az osztálykarácsonyt, mindig ilyenkor kerülnek jutalmazásra az év ügyintézői. tavaly kicsit csalódott voltam, hogy nem sikerült ezt elérnem, idén meg nem is számítottam rá. aztán nagy meglepetésemre én voltam az első akit az igazgatónk magához hívott, a második pedig Andi :)
azért az nagyon jó érzés, ha elismerik az ember munkáját.
szombaton utazom svájcba az ottani élményeket itten lehet majd olvasni.
1 megjegyzés:
Megkönnyeztem amit írtál, mert felidéződött a tegnapi nap. Furcsa érzés úgy bejönni, hogy számolom vissza a napokat. És nagyon fogtok nekem hiányozni. Minden! Az utolsó napom biztos pityergéssel fogom tölteni.
A.
Megjegyzés küldése