érkezik a legkisebb

nos, a zuram meg én úgy döntöttünk bevállaljuk. már többször szóba került a téma, az utóbbi időben pedig egyre gyakrabban, így végül rászántuk magunkat, hogy helyet adjunk az életünkben egy harmadik személynek, akinek rengeteg szeretetet adhatunk és ami persze nem kis felelősséggel jár majd.
mivel kis lakásban lakunk, és arról szó sem lehetett, hogy kiskutyánk legyen, úgy döntöttünk, hogy magunkhoz veszünk egy nyuszibébit :) lévén, egyikünk sem hisz az állatkínzásban, igyekszünk olyan körülményeket teremteni a nyuszkó érkezéséig, ami hozzájárul majd, hogy kiegyensúlyozott élete legyen. komolyan készülünk, lassan az egész olyan, mintha gyereket várnánk. mondjuk ez jobb, mert nem 9 hónapig tart a várakozás és nem lesz lutri a jövevény neme és színe.
először is elolvastunk minden nyuszis szakirodalmat, legalább kétszer. ezután napokig néztük a webáruházak kínálatait, hiszen rengeteg dolgot be kell szereznünk, mire a nyuszit hazahozzuk, addigra mindennek meg kell lennie. az első és legfontosabb a ketrec. nem szívesen zárok be állatot, hiszen én sem örülnék, ha mondjuk 3 négyzetméterre korlátozná valaki az életteremet... ezért már az elején elhatároztuk, hogy nem kicsi általános méretű ketrecet veszünk, hanem nagyot, amiben tud ugrálni, rohangálni, de persze emellett a lakásban is mászkálhat majd, ha itthon leszünk vele.
kicsit elszomorodtam a ketreckínálat láttán hiszen a legtöbb helyen kb akkorákat árultak amiben egy nyuszi épphogy meg tud fordulni. hivatalosan a nagyobb ketreceket több nyuszinak árulják (hát én ebbe sem tennék be kettőnél többet), baromi drágák, de a lelkiismeretem nem hagyná, hogy egy cipősdobozban éljen le 8-10 évet, úgyhogy nagyot veszünk. de mekkorát! kb 100*55*100-as kétemeletes hásziendája lesz a nyuszinknak, pénteken hozzuk haza :) miután arréb tologattuk a bútorokat a zuram szakszerűen ki is jelölte a nyuszipalota helyét, a körvonalait leragasztotta és már most próbálja megszokni, hogy van ott valami, csak a vonalon kívülre lép.

a zuram szerint ilyen hálózsákot is kell venni a nyuszinak, mert az erkélyen hideg van és jó ha el tud bújni. néha rám néz és az alábbiakat mondja/kérdezi:
- jajj már olyan izgatott vagyok, nemsokára nyuszink lesz!
- akkor mi most nyuszit várunk!
- ugye a mi nyuszink mindenből a legjobbat kapja majd?
- elvisszük majd sétálni a játszótérre?
- és majd lesz olyan, hogy itt fekszik köztünk és simogatjuk?

lelkiismeretesen ellenőrzi, hogy hol kell majd leragasztani a vezetékeket, és a földön lapulva négykézláb próbálja kitalálni hol fog rosszalkodni a szőrgombóc. engem közben módszeresen nyuszimaminak hív, had szokjam a felelőség súlyát. hogy minél jobban fel tudjon készülni, a kellemest összekötötte a hasznossal, és átment á. barátjához akinek van egy nyuszija és vagy 139 tengerimalaca. módszeresen barátkozott nyuszival és begyűjtött pár hasznos tanácsot is.
nem gondoltam volna, hogy ennyire beleéli majd magát a dologba :) nekem már nagyon régóta hiányzik, hogy állatok vegyenek körül, és rágtam is emiatt a fülét rendesen, azt hittem csak azért mondja hogy legyen nyuszink, hogy végre lenyugodjak, de látszik rajta, hogy nagyon komolyan veszi a dolgot.

az én uram egy szupermen.