tavaly ilyenkor azon tűnődtem, vajon érdemes e játszmákba bonyolódni, majd úgy döntöttem inkább a pillanatnyi érzelmeimre hagyatkozom.
a döntés, amit a buszmegállóban hoztam azon a hajnalon végérvényesen megpecsételte a sorsom, legalábbis egy időre. hogy a döntés helyes volt-e vagy sem? nem tudom eldönteni. hiszem, hogy még a rossz döntések is hasznunkra vannak, jó pap ugye holtig tanul... (kivéve a papot)
csak azt tudom, hogy félelemmel teli vegyes érzelmekkel, mégis boldogan indultam el az ellenkező irányba, mint ahogyan azt korábban terveztem. láttam a csillagokat, amiket megmutatott nekem, de azt nem láttam előre, hogy a vesztembe rohanok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése