napok óta nem tudok aludni.
tele vagyok félelemmel és bizonytalansággal és ott tartok, hogy ha valami nem változik meg sürgősen, akkor kénytelen leszek 180 fokban feldúlni az életem saját kezűleg.
néha úgy érzem, mintha nem is én élném az életem, csak úgy megtörténnek velem a dolgok és ez nem jó.
szükségem lett volna a támogatásodra, de képtelen vagy arra, hogy felismerd ezt. képtelen vagy bármilyen résztvétre, törődésre, odafigyelésre. beletaposol a lelkembe és tovább lépsz, vissza sem nézel. vagy ha látod, hogy összeestem odajössz, még egyet belém rúgsz és bambán nézel magad elé.
mint egy skizofrén, akinek az egyik énje pusztít, ahol ér, miközben a másik énje mit sem tud erről, s csak nézi maga körül a lerombolt lelkeket. legbelül tudod, hogy baj van, de lusta és önző vagy ahhoz, hogy szembenézz a benned rejlő farkasssal.
ha nem szelídíted meg, előbb-utóbb téged is felfal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése