ITThon

szóval nagyon sokat gondolkodtam hogyan is legyen a bloggal. becsukjam, töröljem, nyissak újat vagy csak hagyjam abba?
néha zavar, hogy tudom, olyan emberek is olvassák ezeket a sorokat, akik a való életben legszívesebben leköpnének és rám taposnának. a képmutatók. és zavar, hogy modoroskodnom kell a saját élménytáramban, nehogy valaki a cégnél emiatt rossz szemmel nézzen rám. (A. nem rád gondolok most.) hádde tényleg.

abbahagyni nem tudnám. szükségem van arra, hogy kiírjam magamból a gondolataimat. a virtuális papírra vetett érzelmek - ez az én művészetem.
törölni nem lenne szívem, hisz emlékek vannak itt. azután meg pláne ragaszkodom hozzájuk, hogy exazénuram törölte az összes fotómat és videómat.
ha becsukom és valakinek nem adok olvasási jogot, pedig szeretne, megsértődik. mert van, aki azt érzi, hogy a blogom olvasásával közelebb kerül hozzám, pedig nem. talán ha a való életben hozzám szólna két kedves szót havonta egyszer, sokkal közelebb kerülhetne. de ugye ha bezár a bazár, akkor a közeli barátok kapnának kulcsot.
nyissak újat? de hát mi értelme volna. ha elegem van az életemből, azt sem kezdhetem teljesen előlről (pedig dejó lenne néha...). vállalom a múltam és azt ami vagyok.
és ha ez valakinek nem tetszik sajnálom. sőt nem leszek modoros. káromkodni is fogok.
akurvaéletbe.

elvégre én ITT otthon vagyok.