vannak dalok, amiket szeretek a dallama miatt. van, hogy még a szövege is tetszik.
aztán egyszer csak megértem miről szól, és olyankor úgy érzem fejbevertek.
és van, amikor csak néhány sort értek meg, hónapokkal később pedig a refrén második részét is. na akkor már a bordáim is berepednek. (leginkább a quimby dalokkal vagyok így.)
de a legfurább az, hogy bizonyos szituációkban hallok egy dalt, ami akkor még csak tetszik, és nem sokkal később már igaz lesz az életemre. szívettépően igaz. a sors fura fintora ez, mint egy jóslat, ami ott lebeg az orrom előtt.
most már Bob Dylan-t is értem. persze a gasztro esten még nem gondoltam volna, hogy rólunk énekel.
Still I wish there was somethin’ you would do or say
To try and make me change my mind and stay
We never did too much talkin’ anyway
So don’t think twice, it’s all right
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése