Párti, séta, tecsó

Nos, mi is történt az elmúlt héten? Minden napra jutott valami nyomozós ügy amitől csomókban hullott a hajam, a vérnyomásom az egeket verdeste (a kezem meg az asztalt) de megoldottam mindegyiket és ilyenkor olyan elégedett tudtam lenni ami már felért egy fél ...-al :)
Álehándróval továbbra is tartottuk a tempót ami átlagban 20-40 sms/nap. Közben beszélgettem Carlossal és örülök, hogy ő legalább fel tudta dolgozni azt, hogy őszinte voltam hozzá, elfogad annak ami vagyok és nem sértődött meg úgy mint Gonzales. Nem is beszélve ugye hosziármándóról.
Vannak emberek akik megjátsszák azt, hogy nem érdekli őket mi van velem, mégis napról napra lesik a blogot, hogy mikor lesz már új post benne. (Csabi ez nem rád vonatkozik, te vagy a leghűségesebb rajongóm, pussz!)
Ilyen hosziármándó is, ezen már tényleg csak mosolyogni tudok :)
Péntek este hívott Otti, hogy a Bettinek másnapra kellene egy kézmodell akire műkarmot tud építeni, mondtam okééé. Bár paráztam tőle, mert ez nem igazán az én stílusom, de gondoltam flexxel úgyis lejön :) Aznap este mentünk volna korsóba de bizonyos személyi inkompatibilitás miatt ikább hazamentem.
Szombaton 10 körül találkoztunk a Baross utcánál aztán mentünk építkezni. És ott rájöttem miért jár a nők nagy tömege kozmetikushoz, fodrászhoz, körmöshöz. Pszichoterápia! Frankón. Ezeken a helyeken mindenki dumál mindenkivel mindenről, leereszti a fáradt gőzt és megnyugszik. Kicsit változtat magán, merthogy a változatosság gyönyörködtet és szép lesz a világ. Mondjuk szerintem nagyon ügyes csaj ez a Betti, szép lett jó lett és nem érzem annyira idegennek az új karmaimat. Igaz az első pisilésnél para volt, hogy hogy veszem le meg fel a gatyámat de megoldottam, igaz háromszoros szintidő alatt.
Este Jocika elrángatott CC5 pártra WB-ba. Na ez egy idő után oly fergetegessé alakult, hogy kb fél 3kor felkaptam az összes motyómat és hazapörögtem.

Másnap anyuval elmentünk Tatára, sétáltunk pár órát az 50 fokban az erőben meg a tó körül.

Utána felvásároltuk a tatai tecsót, beugrottunk a budaöri madarastecsóba meg a tecsóba is. Mert a gyümölcssali mit sem ér dió nélkül, hát addig megyünk míg nem találunk! Este 10 körül értünk haza testileg-lelkileg leamortizálva. Álehándró hívott de sikerült 18 percbe süríteni kivételesen a mesélni valókat :) Utána 2 rész hősök és alvás...