You came in from the darkness and held the door open wide
You stood there like a vision before my unbelieving eyes
I believe in what I see and also what I hear
But did the night play tricks on me or were you really there.
4 hónapja köhögök, és azt mondják a köhögés lelki megfelelője a harag. pedig ha valaki, én mindig megbocsájtottam mindenkinek, azoknak is, akik nem érdemelték volna meg. egyedül anya az akinek 2 éve nem tudtam megbocsájtani semmit, de ezt mélyen el is temettem. viszont rájöttem, hogy a tibor dolog tényleg idegesít és valószínűleg emiatt vagyok képtelen meggyógyulni.
nem zavar, hogy mással boldog, mert már én sem szeretem őt. örülök, hogy boldog, de haragszom rá. sőt. igen, kimondom baromira arcon tudnám csapni. mert fontos volt a barátsága számomra. mikor azt mondtam neki fejezzük be, ő kérte, hogy őrizzük meg a jó viszonyt, mert nem akar elveszíteni. és ő az, aki hónapok óta kussol és nem keres, nem válaszol. pedig tudja, hogy szükségem lenne a támogatására. és szarik rám magasból.
haragszom rá, mert én mindig kiálltam mellette, de ő sosem mellettem. úgy sem, hogy kértem.
felfogtam, hogy nem számíthatok rá soha többé, és lemondtam róla. de ettől még nem tudok szeretettel gondolni rá, hanem ahogy telik az idő, egyre jobban haragszom. pedig tudom, hogy nem lenne szabad haraggal élnem.
aztán ott van eszter, aki az ultraradikális konzervatív elvei miatt (amik persze csak másokra érvényesek) besértődött és skarlát betűket dobált rám, mindezzel sutba dobva az általa sokra tartott barátságot.
sajnos manapság a barátság hasonlóan felületessé vált, mint a kapcsolatok, vagy a családi kötelékek. nehéz ezt számomra feldolgozni, mert ragaszkodó típus vagyok, de inkább legyen egy barátom, minthogy egy rakás álszent fazon vegyen körbe.
2010. szeptember 30., csütörtök
2010. augusztus 24., kedd
up.side.down.
az életem úgy kezd összeomlani, mint egy hatalmas kártyavár.
de van egy mondás, miszerint ahhoz, hogy a mennybe juss, meg kell járnod a poklot.
úgy érzem, alanyi jogon igazán kiutalhatna nekem valaki egy kis nyugalmat és biztonságot.
meg pár őszinte mosolyt is.
de van egy mondás, miszerint ahhoz, hogy a mennybe juss, meg kell járnod a poklot.
úgy érzem, alanyi jogon igazán kiutalhatna nekem valaki egy kis nyugalmat és biztonságot.
meg pár őszinte mosolyt is.
2010. augusztus 6., péntek
az első találkozás
nem tudtam elkerülni ezt a találkozást, pedig megfogadtam, hogy jó ideig nem fog megtörténni.
féltem attól, hogy esetleg rosszul fogom érezni magam.
és akkor egyszercsak ott állt előttem 1 hónap után és én azon kezdtem morfondírozni, hogy miért nem érzek semmit???
mintha egy idegen állt volna előttem, vagy legalábbis egy évek óta nem látott barát.
nem akartam megölelni. semmit nem akartam tőle. ő meg attól parázott, hogy esetlegesen egy kínos találkozásba csöppen az ex és az új révén, pedig mondtam neki, hogy ez egyáltalán nem zavar, de úgy alakította, hogy összenefussunk. szerinte az új lányt zavarta volna, meg amúgy is ki van rám akadva. (nemisismer...)
a korrektség miatt írtam hát az újnak egy mailt, amiben elnézést kértem a romantikus este belerondításába, amit tényleg nem szerettem volna, és biztosítottam afelől, hogy én örülök, hogy ő van. mert ugye ha szeretünk valakit, akkor örülünk ha boldog (pláne ha lezártuk) és ő meg azzá teszi.
válaszolt is, nagyon kedvesen, nyitottan. jófej. szeretjük. azt hitte én utálom őt, és neki semmi baja nem lenne ha összetalálkoznánk egyszercsak.
szóval a lényeg, hogy mindig a pasik komplikálják túl a dolgokat.
2010. július 20., kedd
it's all right
vannak dalok, amiket szeretek a dallama miatt. van, hogy még a szövege is tetszik.
aztán egyszer csak megértem miről szól, és olyankor úgy érzem fejbevertek.
és van, amikor csak néhány sort értek meg, hónapokkal később pedig a refrén második részét is. na akkor már a bordáim is berepednek. (leginkább a quimby dalokkal vagyok így.)
de a legfurább az, hogy bizonyos szituációkban hallok egy dalt, ami akkor még csak tetszik, és nem sokkal később már igaz lesz az életemre. szívettépően igaz. a sors fura fintora ez, mint egy jóslat, ami ott lebeg az orrom előtt.
most már Bob Dylan-t is értem. persze a gasztro esten még nem gondoltam volna, hogy rólunk énekel.
Still I wish there was somethin’ you would do or say
To try and make me change my mind and stay
We never did too much talkin’ anyway
So don’t think twice, it’s all right
aztán egyszer csak megértem miről szól, és olyankor úgy érzem fejbevertek.
és van, amikor csak néhány sort értek meg, hónapokkal később pedig a refrén második részét is. na akkor már a bordáim is berepednek. (leginkább a quimby dalokkal vagyok így.)
de a legfurább az, hogy bizonyos szituációkban hallok egy dalt, ami akkor még csak tetszik, és nem sokkal később már igaz lesz az életemre. szívettépően igaz. a sors fura fintora ez, mint egy jóslat, ami ott lebeg az orrom előtt.
most már Bob Dylan-t is értem. persze a gasztro esten még nem gondoltam volna, hogy rólunk énekel.
Still I wish there was somethin’ you would do or say
To try and make me change my mind and stay
We never did too much talkin’ anyway
So don’t think twice, it’s all right
2010. július 5., hétfő
látom fáradt vagy, te csak menj, én majd virrasztok... menj, aludj...
hát így.
egy lukkal a lelkemben próbálom túlélni a hétköznapokat.
2010. július 4., vasárnap
hisztiscsávó
rájöttem, hogy ő amúgy ilyen hisztis pasi.
mindig van valami amiért siránkozik, pedig irigyelni való élete van. bizonyos fokig jó az, ha valaki elégedetlen, mert az új célok segítenek előre jutni, de amikor már csak sajnáltatni tudja magát az ember és képtelen örülni a sikereinek, arra azt mondom, hogy beteges.
mindig siránkozik, hogy jajjmennyi dolga van és ezt is - azt is el kell intézni és jajjnincsideje. mondtam itt vagyok: időm, mint a tenger, segítek. segítettem, még úgy is, hogy nem mindig köszönte meg, de hát az önzetlen barátság erről szól.
erre ma is jajveszékel, hogy fél napja van mindent elintézni. mondom helő itt vagyok. jajj de már olyan sokat segítettem. mondom, persze, de ha majd nem tudok, akkor nem ajánlom fel. jajj de nem kell, majd megoldom. mondom akkor szakadj meg.
hirtelen nincs szüksége a segítségemre, ami valahol rosszul esik, de persze nem fogok azért könyörögni, hogy a szennyesét moshassam.
szerintem sokkal jobb neki, ha van miért szenvednie, mert ha segítenék, akkor nem tudná azt ecsetelni később, hogy jajjmilyenszarvolt, hogy az egyetlen szabadnapján 8 dolgot kellett elintéznie...
2010. július 1., csütörtök
Boulevard Of Broken Dreams
"My shadow's the only one that walks beside meMy shallow heart's the only thing that's beating
Sometimes I wish someone out there will find me
'Til then I walk alone."
2010. június 30., szerda
how to lose a guy in 6 years
1. év
a pasi és a lány egy iskolába járnak, bár iskolára nem nagyon hasonlít a hely, inkább egy lepusztult kultúrházra. itt ismerkednek meg, a pasi 18 éves, jövőre érettségizik, a lány 21 és azt hiszi itt majd jól szakképzik. közös osztálykirándulás alkalmával (konkrétabban katasztrófa turizmus Ukrajnába) a pasi pofátlanul a lány mellé ül a buszon, és a négy nap során 5 méternél távolabb nem is hajlandó kerülni tőle. éjszaka konkrétan ráfekszik az egyszemélyes ágyon, később egy másik helyszínen együtt reszketnek egy hálózsákban.
év végén a lány elhagyja az iskolának csúfolt intézményt, és nem gondolja, hogy valaha látja még a pasit.
3.év
valószínűsíthetően az iwiwen veszik fel újra a kapcsolatot, melyet követően a lány könyörög a pasinak, hogy mutassa meg neki az ukrajnai rémálom során készült fotókat. találkoznak is a legendás rolling rock sörözőben, ahol a lány álla padlót fog, ugyanis a pasi jócskán lefogyott és igen szemrevaló lett. később gyakran beszélgetnek msn-en, majd egy éjszaka különös eseményei közelebb hozzák őket. a kelenföldi pályaudvar környékén elmebeteg videókat készítenek. a pasi a 6 sávos budaörsi úton hátán a lánnyal rohangál, majd beletuszkolja őt egy 100 Ft-ossal elcsent Profi bevásárlókocsiba. ebben tolja felfelé az igencsak meredek pannonhalmi úton, időnként elengedve azt, hogy a lány zuhanógurulásban közelítse meg a budaörsi utat szívrohamközeli állapotban, mert ez vicces. később a haraszt utca sarkán leparkolnak és a járdaszegélyen ücsörögve a tükrös kocka mp3 lejátszón kvimbit hallgatnak egy fa alatt. meg jutut. aztán felállnak és elkezdenek lassúzni az ólájvantizjú koncertfelvételére, közben romantikusan csepereg az eső, elcsattan az első csók.
hajnal 4kor elindul ki-ki a maga ágyába aludni, mindkettejükkel madarat lehetne fogatni.
később a pasi túl gyakran hivogatja a lányt, amitől ő kiborul ezért inkább aljas módon lerázza. csak msn-en tartják a kapcsolatot, majd végül úgy se.
5.év
valahogy ismét felveszik a kapcsolatot, jó barátokként viselkednek. gyakran találkoznak, sokat nevetnek. a pasinak megint érzései lesznek, amitől a lány megijed. nagyon kedveli a pasit és tudja, hogy minden egyes találkozás fáj neki, mert ő nem akar tőle semmi komolyat. ezért pár hónap múlva ismét eltűnik az életéből, mert azt gondolja, ha ilyen csúnyán megbántja, akkor soha többé nem lesz belé szerelmes.
ahogy telik az idő, a lány szinte minden nap gondol a pasira, hogy milyen jó lenne újra beszélni vele, együtt nevetni, de persze nem meri keresni, hiszen ő lökte el magától.
6. év
egy év múltán a lány felhívást ír ki a blogjára, hogy be fog zárni. pasi kulcsot kért hozzá. a lány megörül neki, és leírja mennyit gondol rá. találkoznak. a pasi nagyon haragszik a múltban történtek miatt, de ismét elkezdenek barátkozni. pasi idő közben megvette álmai lakását, a lány meg hízott 10 kilót.
együtt járnak konyhabútort nézni, a lány pedig egyre jobban kezd beleszeretni a pasiba. ő viszont. a lány ismeretségük során először elmegy a pasi együttesének koncertjére, egy "dujuvanabímájbojfrend" pólóban és összejönnek. elmennek telelni, jól érzik magukat.
pár héttel később kiderül, hogy leépítés lesz a lány cégénél, aki úgy dönt, hogy menni akar, ráadásul a végkielégítéssel elindulhat külföldre dolgozni. viszont nem akarja, hogy bármi is itt tartsa, ezért mielőtt elmélyülne a kapcsolat, szakít. fáj mindkettejüknek, de a pasinak annyira, hogy teljesen bezárkózik.
nem önmaga többé. időnként találkoznak, de már nem kedves. elfogyott a lelkesedése. végül a lány mégsem utazik külföldre, rájön, hogy nem tudná itt hagyni a pasit és ostobenkókurvahülye volt, amiért otthagyta. de hiába. a pasi azt mondja már nem szereti és nem bízik benne. a lány kiborul és hisztis. gyakran.
aztán rájön, hogy változnia kell, ha helyre szeretné hozni az elmúlt 6 év hibáit. odafigyel mit mond, türelmesebb és megértőbb. pasinak ha van ideje mindig keresi a lányt. többes számban beszél. nem akarja, hogy mással legyen. de továbbra sem szereti a lányt. 2 hónap múlva semmi sem változik... a lány persze időnként örlődik, hogy most mi van, meg egyébként is hogy múlik el a szerelem ilyen gyorsan... aztán feladja a reményt.
háromszor lökte el magától azt az embert, aki igazán szerette őt. mire ezt belátta és mire rájött, hogy ő is mindennél jobban szereti, már annyira tönkre tette, hogy érzései sem maradtak szegénynek.
hát így kell elveszíteni valakit 6 év után úgy hogy közben saját magunkat és a szerettünket is tönkretesszük.
hülyepicsa.
a pasi és a lány egy iskolába járnak, bár iskolára nem nagyon hasonlít a hely, inkább egy lepusztult kultúrházra. itt ismerkednek meg, a pasi 18 éves, jövőre érettségizik, a lány 21 és azt hiszi itt majd jól szakképzik. közös osztálykirándulás alkalmával (konkrétabban katasztrófa turizmus Ukrajnába) a pasi pofátlanul a lány mellé ül a buszon, és a négy nap során 5 méternél távolabb nem is hajlandó kerülni tőle. éjszaka konkrétan ráfekszik az egyszemélyes ágyon, később egy másik helyszínen együtt reszketnek egy hálózsákban.
év végén a lány elhagyja az iskolának csúfolt intézményt, és nem gondolja, hogy valaha látja még a pasit.
3.év
valószínűsíthetően az iwiwen veszik fel újra a kapcsolatot, melyet követően a lány könyörög a pasinak, hogy mutassa meg neki az ukrajnai rémálom során készült fotókat. találkoznak is a legendás rolling rock sörözőben, ahol a lány álla padlót fog, ugyanis a pasi jócskán lefogyott és igen szemrevaló lett. később gyakran beszélgetnek msn-en, majd egy éjszaka különös eseményei közelebb hozzák őket. a kelenföldi pályaudvar környékén elmebeteg videókat készítenek. a pasi a 6 sávos budaörsi úton hátán a lánnyal rohangál, majd beletuszkolja őt egy 100 Ft-ossal elcsent Profi bevásárlókocsiba. ebben tolja felfelé az igencsak meredek pannonhalmi úton, időnként elengedve azt, hogy a lány zuhanógurulásban közelítse meg a budaörsi utat szívrohamközeli állapotban, mert ez vicces. később a haraszt utca sarkán leparkolnak és a járdaszegélyen ücsörögve a tükrös kocka mp3 lejátszón kvimbit hallgatnak egy fa alatt. meg jutut. aztán felállnak és elkezdenek lassúzni az ólájvantizjú koncertfelvételére, közben romantikusan csepereg az eső, elcsattan az első csók.
hajnal 4kor elindul ki-ki a maga ágyába aludni, mindkettejükkel madarat lehetne fogatni.
később a pasi túl gyakran hivogatja a lányt, amitől ő kiborul ezért inkább aljas módon lerázza. csak msn-en tartják a kapcsolatot, majd végül úgy se.
5.év
valahogy ismét felveszik a kapcsolatot, jó barátokként viselkednek. gyakran találkoznak, sokat nevetnek. a pasinak megint érzései lesznek, amitől a lány megijed. nagyon kedveli a pasit és tudja, hogy minden egyes találkozás fáj neki, mert ő nem akar tőle semmi komolyat. ezért pár hónap múlva ismét eltűnik az életéből, mert azt gondolja, ha ilyen csúnyán megbántja, akkor soha többé nem lesz belé szerelmes.
ahogy telik az idő, a lány szinte minden nap gondol a pasira, hogy milyen jó lenne újra beszélni vele, együtt nevetni, de persze nem meri keresni, hiszen ő lökte el magától.
6. év
egy év múltán a lány felhívást ír ki a blogjára, hogy be fog zárni. pasi kulcsot kért hozzá. a lány megörül neki, és leírja mennyit gondol rá. találkoznak. a pasi nagyon haragszik a múltban történtek miatt, de ismét elkezdenek barátkozni. pasi idő közben megvette álmai lakását, a lány meg hízott 10 kilót.
együtt járnak konyhabútort nézni, a lány pedig egyre jobban kezd beleszeretni a pasiba. ő viszont. a lány ismeretségük során először elmegy a pasi együttesének koncertjére, egy "dujuvanabímájbojfrend" pólóban és összejönnek. elmennek telelni, jól érzik magukat.
pár héttel később kiderül, hogy leépítés lesz a lány cégénél, aki úgy dönt, hogy menni akar, ráadásul a végkielégítéssel elindulhat külföldre dolgozni. viszont nem akarja, hogy bármi is itt tartsa, ezért mielőtt elmélyülne a kapcsolat, szakít. fáj mindkettejüknek, de a pasinak annyira, hogy teljesen bezárkózik.
nem önmaga többé. időnként találkoznak, de már nem kedves. elfogyott a lelkesedése. végül a lány mégsem utazik külföldre, rájön, hogy nem tudná itt hagyni a pasit és ostobenkókurvahülye volt, amiért otthagyta. de hiába. a pasi azt mondja már nem szereti és nem bízik benne. a lány kiborul és hisztis. gyakran.
aztán rájön, hogy változnia kell, ha helyre szeretné hozni az elmúlt 6 év hibáit. odafigyel mit mond, türelmesebb és megértőbb. pasinak ha van ideje mindig keresi a lányt. többes számban beszél. nem akarja, hogy mással legyen. de továbbra sem szereti a lányt. 2 hónap múlva semmi sem változik... a lány persze időnként örlődik, hogy most mi van, meg egyébként is hogy múlik el a szerelem ilyen gyorsan... aztán feladja a reményt.
háromszor lökte el magától azt az embert, aki igazán szerette őt. mire ezt belátta és mire rájött, hogy ő is mindennél jobban szereti, már annyira tönkre tette, hogy érzései sem maradtak szegénynek.
hát így kell elveszíteni valakit 6 év után úgy hogy közben saját magunkat és a szerettünket is tönkretesszük.
hülyepicsa.
2010. június 6., vasárnap
got no destination
egyszer már röhögtünk azon, hogy ha találkozunk, akkor mindig megszólal valahol egy U2 dal. sokáig nagyon szerettük ezeket a pillanatokat, aztán idővel, ahogy eltávolodtunk, már nem szeretett U2-t hallgatni. talán, mert a csalódásra emlékeztette.
persze most hazafelé a rádióban megint rázendített Bono a bjutifuldéjre, és én is más füllel hallgattam már.
több, mint egy hónapja azt mondta, már nem képes arra, amire korábban, és bár megértettem, nagyon fájt. akkor úgy gondoltam, hogy küzdeni fogok, türelmes leszek hátha mégis...
de nem változik semmi.
"What you don't have you don't need it now" - üvölti Bono, és talán igaza is van. talán már nem kellene arra várnom, hogy egyszer valamikor működni fog ez a dolog. talán sosem nem fog.
soha nem fogom arra kérni, hogy definiálja a helyzetet, vagy azt, hogy állást foglaljon az igen vagy nem mellett, de tény, hogy ez a köztes állapot nemsokára teljesen fel fog őrölni.
próbáltam elszakadni - nem tudtam. ő sem tud. mégsem szeret.
hát mi ez? tragédia? komédia?
tragikomédia...
persze most hazafelé a rádióban megint rázendített Bono a bjutifuldéjre, és én is más füllel hallgattam már.
több, mint egy hónapja azt mondta, már nem képes arra, amire korábban, és bár megértettem, nagyon fájt. akkor úgy gondoltam, hogy küzdeni fogok, türelmes leszek hátha mégis...
de nem változik semmi.
"What you don't have you don't need it now" - üvölti Bono, és talán igaza is van. talán már nem kellene arra várnom, hogy egyszer valamikor működni fog ez a dolog. talán sosem nem fog.
soha nem fogom arra kérni, hogy definiálja a helyzetet, vagy azt, hogy állást foglaljon az igen vagy nem mellett, de tény, hogy ez a köztes állapot nemsokára teljesen fel fog őrölni.
próbáltam elszakadni - nem tudtam. ő sem tud. mégsem szeret.
hát mi ez? tragédia? komédia?
tragikomédia...
2010. június 2., szerda
pro és kontra
armani farmerban a malterosporos földön háton fetrengve egy radiátor alá beszorult nejlonlapot rángatni vérző ujjakkal miközben a vízszerelő bambán nézi, ahogy szenvedsz, nem túl felemelő érzés.
félig elkészült fürdőszobában habosfürdőgolyós kádban nyakig merülve, borospohárból jégert inni, közben mentolos ropicigit szívni és Boleyn Anna naplóját olvasni felbecsülhetetlen.
2010. május 30., vasárnap
két lábbal a földön
"tudod miközben reggel feküdtem a fűben a véndiófa alatt, rájöttem, hogy minden, amit fontosnak hittem, gondoltam, akartam igazából semmit sem ér. ami fontos, az a tó vízének csobogása, az ahogy a napsugár megcsillan a gyantán a naplementében, a fűben mosolygó százszorszépek, a madarak csiripelése, a véndiófa árnyéka, meg a bodza illata.""helyes"
és tényleg. már nem vágyom bonyolult, konvencionális, és álomszerű dolgokra. csak arra, hogy az időm jelentős részét a természetben tölthessem. a tó partján láblógatva, vagy a füvön feküdve, madarakat bámulva.
nincs szükség kacsalábon forgó hidromasszázskádas palotára, csak egy kis kuckóra, amit otthonnak nevezhetek.
nincs szükségem filmekben létező hősszerelmesekre, csak arra, hogy ő néha rám mosolyogjon és magához öleljen.
nincs szükségem hálivudi álmokra, elég ha a hétköznapokba egy kis mosolyt tudok csempészni.
hétvége
mármegintkésésben, lehethogyzavarna, szoknyapróba, holazoliva, tizennyócezer, holparkoltunk, felavárba, konektorszerelés, visszalaptopért, tankoljunksokpénzért, iránybalaton, holakisbolt, alumíniumszobor, könnyemcsorognevetés, jéészázszorszép, naplemente, deszépcsillogógyanta, zárbatörtkulcs, barkácsolás, sajttál (melyikkelkezdjem, látnádhámozva), kispál, jéger, bor, öngyulladószén, najóvanhúszperc, dejóazinged, szédülésesvigyor, grillmindenféle, tudodhogyszeretlekésszükségemvanrádhahaha, tortilla, údetelevagyok, fetrengőscigizés, toptíztejóisten, szerelmesvagyok, pinkflojd, vanegyrosszhírem, megtaláltam, kiskifli, holakispárna, kertbeszökés, sophieellisbextor, jógazene, mezitlábafűben, gondolkodósfelismerőspillanat, madarakazégen, majdnembelémkullancs, ébresztő, forrázósjegelőszuhany, kokódzsámbó, mosogatás, citromosbalatonszelet, szabadstrand, hullámzóvíz, stégenláblógatás, óriászivatar, nincsgázvangáz, reggeliebéd, u2, mosogatás, majdnemmindentelhagyok, megintkésésben, holaszemétlerakó, pocsolyatengerek, adzsipkávémajdnemcukornélkül, hülyegyerekbiciklivelalépcsőnfel, újraitthon.
lávfordöförsztszájt - balatonvilágos
mikor megérkeztünk, szinte azonnal elfogott egy érzés: otthon vagyok.
a kerítés mellett magasra nőtt sövény tartja távol a kis házikót a kíváncsi szemek elől, megteremtve ezzel a béke szigetét. a kerítésen túljutva hirtelen megcsapott a szomszéd telkéről átlopakodott bodzabokor illata, mely keveredve a balatoni szellő lány, vizes illatával, szinte mámorítóan hatott rám. épp naplemente volt, és a lemenő narancssárga napsugarak a lombon keresztül megcsillantak a diófa oldalán csorgó gyantapacnin. olyan gyönyörű volt, hogy már akkor éreztem, nem lesz kedvem innen hazamenni...
a fűben százszorszépek mosolyogtak rám, s a hátsó kertben egy óriási vén diófa magasodott. imádom a magas lombos fákat, mert valahogy biztonságot sugároznak felém.
reggel még aludt, mikor kilopóztam egy pokróccal a kertbe. mezitláb sétáltam a fűben, közben lágy jóga zenét hallgattam, majd lefeküdtem a földre úgy, hogy a lábam és a kezem érje a talajt. néztem a vén diófát, meg a magasban szálló madarakat és sok dolog megvilágosodott előttem.
délután kimentünk a partra, ahol ugyanaz a varázslatos türkizkék víz látványa fogadott, amit évekkel ezelőtt láttam a vonatállomásról a völgybe tekintve. ültem a stégen, a lábam a hullámzó, tiszta vízben, sehol senki. minden olyan békés és szeretnivaló lett egyszerre, úgy éreztem oda tartozom, ennek a természetnek a része vagyok, és a város, ahová vissza kell mennem egy kupleráj, amiben örömlányként mások kéréseinek teszek eleget, ahol a mosolyom valótlan boldogság mit mások kedvéért öltök magamra. de ott, a parton a magam kedvéért mosolyogtam, mert boldog voltam.
és utáltam hazajönni.
a kerítés mellett magasra nőtt sövény tartja távol a kis házikót a kíváncsi szemek elől, megteremtve ezzel a béke szigetét. a kerítésen túljutva hirtelen megcsapott a szomszéd telkéről átlopakodott bodzabokor illata, mely keveredve a balatoni szellő lány, vizes illatával, szinte mámorítóan hatott rám. épp naplemente volt, és a lemenő narancssárga napsugarak a lombon keresztül megcsillantak a diófa oldalán csorgó gyantapacnin. olyan gyönyörű volt, hogy már akkor éreztem, nem lesz kedvem innen hazamenni...
a fűben százszorszépek mosolyogtak rám, s a hátsó kertben egy óriási vén diófa magasodott. imádom a magas lombos fákat, mert valahogy biztonságot sugároznak felém.
reggel még aludt, mikor kilopóztam egy pokróccal a kertbe. mezitláb sétáltam a fűben, közben lágy jóga zenét hallgattam, majd lefeküdtem a földre úgy, hogy a lábam és a kezem érje a talajt. néztem a vén diófát, meg a magasban szálló madarakat és sok dolog megvilágosodott előttem.
délután kimentünk a partra, ahol ugyanaz a varázslatos türkizkék víz látványa fogadott, amit évekkel ezelőtt láttam a vonatállomásról a völgybe tekintve. ültem a stégen, a lábam a hullámzó, tiszta vízben, sehol senki. minden olyan békés és szeretnivaló lett egyszerre, úgy éreztem oda tartozom, ennek a természetnek a része vagyok, és a város, ahová vissza kell mennem egy kupleráj, amiben örömlányként mások kéréseinek teszek eleget, ahol a mosolyom valótlan boldogság mit mások kedvéért öltök magamra. de ott, a parton a magam kedvéért mosolyogtam, mert boldog voltam.
és utáltam hazajönni.
2010. május 19., szerda
HP
rájöttem mi az én legnagyobb problémám.
az, hogy egy iszonyatosan hisztis hülye picsa vagyok.
tanulság: nem árt időnként átolvasni a skype beszélgetéseket.
az, hogy egy iszonyatosan hisztis hülye picsa vagyok.
tanulság: nem árt időnként átolvasni a skype beszélgetéseket.
2010. május 4., kedd
2010. április 4., vasárnap
nem minden dió az, aminek látszik
mit hozzak a boltból?
diót mindenképpen, mert kell a sütihez.
...
hol a dió?
itt. (kis kotányis zacskó landol a kezemben)
de hát ez szerecsendió!
igen, de dió nem volt, és ennek a nevében benne van az, hogy dió.
diót mindenképpen, mert kell a sütihez.
...
hol a dió?
itt. (kis kotányis zacskó landol a kezemben)
de hát ez szerecsendió!
igen, de dió nem volt, és ennek a nevében benne van az, hogy dió.
2010. február 23., kedd
pár szó a művezetőről
aki lelkileg-idegileg túlzottan labilisnak talál az szarjon szöget. rozsdásat.
ja, és mindemellett legyen kedves távolról is elkerülni engem jó ideig, mert kib...tul rühellem a kétszínű embereket, akik úgy csinálnak, mintha fontos lennék számukra, (jobban is, mint kellene) aztán meg ugyanabban az időintervallumban egy másik plénum előtt fikáznak.
talán inkább vállalni kellett volna a felelősséget azért, hogy már akkor fontosabb voltam, mikor még azénuram hivatalosan azénuram volt, de neeeeem sokkal egyszerűbb rám terelni, meg az én nyakamba varrni, meg úgy beállítani, mintha én másztam volna a nyakadba.
ha én labilis vagyok, akkor te egy pszichotikus esettanulmány.
ja, és mindemellett legyen kedves távolról is elkerülni engem jó ideig, mert kib...tul rühellem a kétszínű embereket, akik úgy csinálnak, mintha fontos lennék számukra, (jobban is, mint kellene) aztán meg ugyanabban az időintervallumban egy másik plénum előtt fikáznak.
talán inkább vállalni kellett volna a felelősséget azért, hogy már akkor fontosabb voltam, mikor még azénuram hivatalosan azénuram volt, de neeeeem sokkal egyszerűbb rám terelni, meg az én nyakamba varrni, meg úgy beállítani, mintha én másztam volna a nyakadba.
ha én labilis vagyok, akkor te egy pszichotikus esettanulmány.
2010. február 8., hétfő
donut luv me
i am sooo f...ing confused.
why now? and why .... you should do something. something... to make me feel that i am not just a girl next door. or not just a bad mistake of yours.
what the hell?
please.do.not.love.me.
what the hell?
please.do.not.love.me.
2010. január 31., vasárnap
2010. január 27., szerda
fától az erdőt
Nyári zápor hull nyakunkba
patak gyűlik az ablakunkba
s lépek
feléd hogy a kart a karba
öltve játsszuk az évet vissza
rémes
hogy hányan laknak ösztönökben
génekből gyúrt börtönökben
belém is csak halni jár a lélek…
tudod én nem gondoltam soha rólad
hogy a patak tőled fagy és olvad
késő
éjjel áll el az eső végleg
a hegytetőről visszanézek
és ő-
semberek gyűjtenek halásznak
te is én is csak vadász vagy
már beköltöztél ösztönömbe
itt maradsz tán mindörökre
belém is csak halni jár a lélek
belém is csak hányni jár a lélek
beléd is csak halni jár a lélek
belém is csak hányni jár a lélek
beléd is csak halni jár a lélek
valahogy így vagyunk mi egymással, immáron 6 éve.
de most már talán képes vagyok elfogadni és átérezni, azt, amit már nagyon régóta kellett volna.
de most már talán képes vagyok elfogadni és átérezni, azt, amit már nagyon régóta kellett volna.
ITThon
szóval nagyon sokat gondolkodtam hogyan is legyen a bloggal. becsukjam, töröljem, nyissak újat vagy csak hagyjam abba?
néha zavar, hogy tudom, olyan emberek is olvassák ezeket a sorokat, akik a való életben legszívesebben leköpnének és rám taposnának. a képmutatók. és zavar, hogy modoroskodnom kell a saját élménytáramban, nehogy valaki a cégnél emiatt rossz szemmel nézzen rám. (A. nem rád gondolok most.) hádde tényleg.
abbahagyni nem tudnám. szükségem van arra, hogy kiírjam magamból a gondolataimat. a virtuális papírra vetett érzelmek - ez az én művészetem.
törölni nem lenne szívem, hisz emlékek vannak itt. azután meg pláne ragaszkodom hozzájuk, hogy exazénuram törölte az összes fotómat és videómat.
ha becsukom és valakinek nem adok olvasási jogot, pedig szeretne, megsértődik. mert van, aki azt érzi, hogy a blogom olvasásával közelebb kerül hozzám, pedig nem. talán ha a való életben hozzám szólna két kedves szót havonta egyszer, sokkal közelebb kerülhetne. de ugye ha bezár a bazár, akkor a közeli barátok kapnának kulcsot.
nyissak újat? de hát mi értelme volna. ha elegem van az életemből, azt sem kezdhetem teljesen előlről (pedig dejó lenne néha...). vállalom a múltam és azt ami vagyok.
és ha ez valakinek nem tetszik sajnálom. sőt nem leszek modoros. káromkodni is fogok.
akurvaéletbe.
elvégre én ITT otthon vagyok.
néha zavar, hogy tudom, olyan emberek is olvassák ezeket a sorokat, akik a való életben legszívesebben leköpnének és rám taposnának. a képmutatók. és zavar, hogy modoroskodnom kell a saját élménytáramban, nehogy valaki a cégnél emiatt rossz szemmel nézzen rám. (A. nem rád gondolok most.) hádde tényleg.
abbahagyni nem tudnám. szükségem van arra, hogy kiírjam magamból a gondolataimat. a virtuális papírra vetett érzelmek - ez az én művészetem.
törölni nem lenne szívem, hisz emlékek vannak itt. azután meg pláne ragaszkodom hozzájuk, hogy exazénuram törölte az összes fotómat és videómat.
ha becsukom és valakinek nem adok olvasási jogot, pedig szeretne, megsértődik. mert van, aki azt érzi, hogy a blogom olvasásával közelebb kerül hozzám, pedig nem. talán ha a való életben hozzám szólna két kedves szót havonta egyszer, sokkal közelebb kerülhetne. de ugye ha bezár a bazár, akkor a közeli barátok kapnának kulcsot.
nyissak újat? de hát mi értelme volna. ha elegem van az életemből, azt sem kezdhetem teljesen előlről (pedig dejó lenne néha...). vállalom a múltam és azt ami vagyok.
és ha ez valakinek nem tetszik sajnálom. sőt nem leszek modoros. káromkodni is fogok.
akurvaéletbe.
elvégre én ITT otthon vagyok.
2010. január 8., péntek
otthontalanul
tegnap előtt a bolt előtt megint láttam a hajléktalan bácsit. vettem neki zsömlét meg párizsit, de mire kimentem eltűnt.
tegnap megint megláttam. megkérdeztem, hogy vacsorázott-e már, mondta, hogy nem. kérdésemre, hogy mit szeretne enni, azt mondta, hogy tejet mindenféleképpen, a többit pedig rám bízza. nem az volt az első szava, hogy pénzt, alkoholt, vagy cigit adjak neki, hanem tejet.
vettem neki zsömlét, tejet, egy kis zöldséget meg narancsot, hogy vitaminhoz is jussson, sportszeletet, hogy endorfint is kapjon meg rántott husit.
mikor kint odaadtam neki a szatyrot elámult és hitetlenkedve nézte. "egész évre tetszett vásárolni?" - kérdezte, majd nagyon szépen, zokogva megköszönte.
hát én is elkezdtem bőgni, mint egy hülyegyerek, aztán felhívtam a tesóm és elmeséltem neki, mire ő is zokogni kezdett és azt mondta büszke rám.
és akkor már azért sírtam, mert büszke volt rám. végre. valaki.
anyám szájából ezt sosem hallottam, pedig mennyit küzdöttem érte...
sajnálom, hogy olyan sokan lenézik a hajléktalanokat, pedig bárki kerülhet ilyen helyzetbe. ha meglátsz az utcán egy hajléktalant, és nem segítesz neki, legalább ne rúgj bele. sokszor két kedves szónak is örülnek, és az ételt is megbecsülik. persze vannak kivételek, de hol nincsenek?
ne ítéljük el miattuk az összes ilyen sorsú embert!
Tények és Tévhitek:
a hajléktalan emberek mind alkoholisták. - a magyar lakosság 45%-a fogyaszt hetente legalább 1 alkalommal alkoholt. ugyanez a budapesti hajléktalan emberek 53%-ára igaz.
a hajléktalan emberek mind koldusok. - Átlagosan hét fővárosi hajléktalan emberből egy szerzett jövedelmet koldulásból 2009-ben
a hajléktalan emberek nem dolgoznak. - a fővárosban utcán élő emberek 63%-a rendelkezik szakmával, és több mint 70%-uk 18 évesen már dolgozott. 2009-ben a fedél nélküli emberek 44%-nak volt munkából származó jövedelme.
a hajléktalan emberek alacsony iskolai végzettségűek. - a hajléktalan emberek között az átlagnépességhez képest alacsonyabb a csak 8 osztályt végzettek, és magasabb a szakmunkásképzőt végzettek aránya.
a hajléktalan emberek elhanyagoltak, nem törődnek a külsejükkel. - a hajléktalanság külső, felismerhető jegyeit viselők kisebbségben vannak a hajléktalan emberek között. a hajléktalan emberek jelentős része nem ismerhető fel az utcán, és sokszor még közvetlen munkatársaik sem tudják róluk, hogy nincs otthonuk.
hajléktalanok azok, akik az utcán élnek és alszanak. - a hajléktalan emberek mintegy kétharmada nem közterületen, hanem intézményekben, ideiglenes szállásokon, vagy más nem lakás céljára szolgáló helyiségekben tölti éjszakáit. a szállásokon lakók 60%-a soha nem aludt még közterületen.
az utcán élő hajléktalanok többsége aluljárókban, padokon, kapualjakban húzza meg magát. - a közterületeken élők között jelentős azoknak a száma, akik erdőkben, barlangokban, vagy más rejtett helyeken élnek.
a hajléktalanok maguk tehetnek róla, hogy elvesztették lakhatásukat. - a fedél nélkülivé válásban a személyes okokon kívül sok olyan társadalmi és gazdasági ok játszik közre, melyekre a hajléktalan embernek nincs közvetlen hatása (pl. munkanélküliség, bérlakások hiánya).
a hajléktalan emberek azért nem mennek be az éjszakai szállásokra, mert ott megverik és kifosztják őket. - a közterületeken élők sérelmére több erőszakos és tulajdon elleni bűncselekményt követnek el, mint a szállásokat használókkal szemben.
az utcán élők rendszertelen életet élnek, és nem gondolnak a holnapra. - az utcán élő hajléktalanok többsége minden nap azonos napirendet követ, és stabil alvóhelye van.
2010. január 3., vasárnap
akár...
akár boldog is lehetnék.
akár mosolyoghatnék is.
de nem. mert akarata ellenére falakat állít körém. egy láthatatlan sárkány állja útját a felém érkező lovagoknak, és mind elbuknak a kapunál.
a megoldás, felégetni mindent és teret adni valami újnak.
nincs többé útjátkeresőlelkiszemetesládánakhasználóklimaxhuszár, nincs többé antiszociálisnemértemmiértvagyokparaszt, és nincs többé tetszeldenemvállalhatombemiatta.
ezentúl csak én leszek. és aki nem elég bátor, hogy szembeszálljon a sárkánnyal és berúgja a kaput, azt én rúgom ki.
punktum.
akár mosolyoghatnék is.
de nem. mert akarata ellenére falakat állít körém. egy láthatatlan sárkány állja útját a felém érkező lovagoknak, és mind elbuknak a kapunál.
a megoldás, felégetni mindent és teret adni valami újnak.
nincs többé útjátkeresőlelkiszemetesládánakhasználóklimaxhuszár, nincs többé antiszociálisnemértemmiértvagyokparaszt, és nincs többé tetszeldenemvállalhatombemiatta.
ezentúl csak én leszek. és aki nem elég bátor, hogy szembeszálljon a sárkánnyal és berúgja a kaput, azt én rúgom ki.
punktum.
2010. január 2., szombat
welcome 2010
t megkérdezte, hogy mit fogadok meg az újévre, mondtam semmit, mert nem szokásom.
az viszont szokásom, hogy eltervezek dolgokat, amikre majd törekedni fogok.
nézzük a 2010-es listát:
- befejezni a két éve tartó pettingsorozatot
- minimálisra csökkenteni a hús, szénhidrát fogyasztást
- rendszeresebben mozogni
- még kevesebbet cigizni
- találni egy másodállást
- ha ez nem jön be, akkor egy önkéntes melót, hogy legalább másoknak segítsek
- elkezdeni megírni a nagy történetet
- megtalálni a végleges hajszínemet
- eljutni végre nyaralni
meglátjuk mire jutok.
2009. december 26., szombat
eltellt egy év
tavaly ilyenkor azon tűnődtem, vajon érdemes e játszmákba bonyolódni, majd úgy döntöttem inkább a pillanatnyi érzelmeimre hagyatkozom.
a döntés, amit a buszmegállóban hoztam azon a hajnalon végérvényesen megpecsételte a sorsom, legalábbis egy időre. hogy a döntés helyes volt-e vagy sem? nem tudom eldönteni. hiszem, hogy még a rossz döntések is hasznunkra vannak, jó pap ugye holtig tanul... (kivéve a papot)
csak azt tudom, hogy félelemmel teli vegyes érzelmekkel, mégis boldogan indultam el az ellenkező irányba, mint ahogyan azt korábban terveztem. láttam a csillagokat, amiket megmutatott nekem, de azt nem láttam előre, hogy a vesztembe rohanok.
a döntés, amit a buszmegállóban hoztam azon a hajnalon végérvényesen megpecsételte a sorsom, legalábbis egy időre. hogy a döntés helyes volt-e vagy sem? nem tudom eldönteni. hiszem, hogy még a rossz döntések is hasznunkra vannak, jó pap ugye holtig tanul... (kivéve a papot)
csak azt tudom, hogy félelemmel teli vegyes érzelmekkel, mégis boldogan indultam el az ellenkező irányba, mint ahogyan azt korábban terveztem. láttam a csillagokat, amiket megmutatott nekem, de azt nem láttam előre, hogy a vesztembe rohanok.
szeretet és gyűlölet közt nincs sok különbség
napok óta nem tudok aludni.
tele vagyok félelemmel és bizonytalansággal és ott tartok, hogy ha valami nem változik meg sürgősen, akkor kénytelen leszek 180 fokban feldúlni az életem saját kezűleg.
néha úgy érzem, mintha nem is én élném az életem, csak úgy megtörténnek velem a dolgok és ez nem jó.
szükségem lett volna a támogatásodra, de képtelen vagy arra, hogy felismerd ezt. képtelen vagy bármilyen résztvétre, törődésre, odafigyelésre. beletaposol a lelkembe és tovább lépsz, vissza sem nézel. vagy ha látod, hogy összeestem odajössz, még egyet belém rúgsz és bambán nézel magad elé.
mint egy skizofrén, akinek az egyik énje pusztít, ahol ér, miközben a másik énje mit sem tud erről, s csak nézi maga körül a lerombolt lelkeket. legbelül tudod, hogy baj van, de lusta és önző vagy ahhoz, hogy szembenézz a benned rejlő farkasssal.
ha nem szelídíted meg, előbb-utóbb téged is felfal.
tele vagyok félelemmel és bizonytalansággal és ott tartok, hogy ha valami nem változik meg sürgősen, akkor kénytelen leszek 180 fokban feldúlni az életem saját kezűleg.
néha úgy érzem, mintha nem is én élném az életem, csak úgy megtörténnek velem a dolgok és ez nem jó.
szükségem lett volna a támogatásodra, de képtelen vagy arra, hogy felismerd ezt. képtelen vagy bármilyen résztvétre, törődésre, odafigyelésre. beletaposol a lelkembe és tovább lépsz, vissza sem nézel. vagy ha látod, hogy összeestem odajössz, még egyet belém rúgsz és bambán nézel magad elé.
mint egy skizofrén, akinek az egyik énje pusztít, ahol ér, miközben a másik énje mit sem tud erről, s csak nézi maga körül a lerombolt lelkeket. legbelül tudod, hogy baj van, de lusta és önző vagy ahhoz, hogy szembenézz a benned rejlő farkasssal.
ha nem szelídíted meg, előbb-utóbb téged is felfal.
2009. december 25., péntek
áldott, békés karácsony. helyett...
négy év tellt el, mióta utoljára beszéltünk és azt hittem soha nem is fogunk már.
aztán ma a karácsonyi sms-t követően elmesélte, hogy a tervezett eljegyzésből szakítás lett.
azt hittem furcsa lesz vele újra beszélgetni, de valahogy az egész olyan természetes volt, mintha mi sem történt volna. mintha soha nem bántottuk volna egymást.
örülök, hogy képesek voltunk megbocsájtani magunknak, de azt kívánom bár ne beszéltünk volna, mert az azt jelentené, hogy ő most boldog.
aztán ma a karácsonyi sms-t követően elmesélte, hogy a tervezett eljegyzésből szakítás lett.
azt hittem furcsa lesz vele újra beszélgetni, de valahogy az egész olyan természetes volt, mintha mi sem történt volna. mintha soha nem bántottuk volna egymást.
örülök, hogy képesek voltunk megbocsájtani magunknak, de azt kívánom bár ne beszéltünk volna, mert az azt jelentené, hogy ő most boldog.
2009. november 14., szombat
minden elveszett
gyakorlatilag az egész eddigi életem odalett.
mikor összeköltöztünk a cédéken tárolt képeket, videókat stb. áttettük a gépére, mondván ne foglaljanak annyi helyet a cédék.
mikor vége lett, a lakáskeresés, pakolás, vásárlás közben nem volt időm mindent lementeni, kértem, hogy ne törölje le a mappáimat, mert később átjövök és átmásolom mindet.
most itt vagyok, de a mappák sehol. se a gyerekkori fotóim, se a barátaimmal töltött boldog pillanatok, se szilárd pótolhatatlan képei, semmi.
az elmúlt 26 év megsemmisült.
de én vagyok a hibás szerinte, mert már korábban át kellett volna másolnom a mappáimat.
zokogok, mint egy gyerek de nem érdekli. nem érti mi a baj. elmondom neki.
később elismétli azokat a szavakat, amiket én mondtam neki hogy kellett volna viselkednie, de érzem a hangján, hogy nem őszinte. csak azért mondja, mert azt hiszi ezt akarom hallani.
nem elég, hogy olyan pótolhatatlan adatokat veszítettem el, ami az eddigi életemet jelentette, még annyira sem volt képes, hogy két kedves mondat és egy ölelés keretében őszintén bocsánatot kérjen.
mikor összeköltöztünk a cédéken tárolt képeket, videókat stb. áttettük a gépére, mondván ne foglaljanak annyi helyet a cédék.
mikor vége lett, a lakáskeresés, pakolás, vásárlás közben nem volt időm mindent lementeni, kértem, hogy ne törölje le a mappáimat, mert később átjövök és átmásolom mindet.
most itt vagyok, de a mappák sehol. se a gyerekkori fotóim, se a barátaimmal töltött boldog pillanatok, se szilárd pótolhatatlan képei, semmi.
az elmúlt 26 év megsemmisült.
de én vagyok a hibás szerinte, mert már korábban át kellett volna másolnom a mappáimat.
zokogok, mint egy gyerek de nem érdekli. nem érti mi a baj. elmondom neki.
később elismétli azokat a szavakat, amiket én mondtam neki hogy kellett volna viselkednie, de érzem a hangján, hogy nem őszinte. csak azért mondja, mert azt hiszi ezt akarom hallani.
nem elég, hogy olyan pótolhatatlan adatokat veszítettem el, ami az eddigi életemet jelentette, még annyira sem volt képes, hogy két kedves mondat és egy ölelés keretében őszintén bocsánatot kérjen.
2009. november 2., hétfő
2009. október 31., szombat
ánbereböl lájtnessz of bíing
háborút hirdetsz? te? mégis milyen alapon?
nem gondolod, hogy ilyen dolgot üzengetni blogon keresztül nem szép dolog?
irigynek és sértődősnek tartasz? kedves tőled. akarom mondani: szégyelld magad.
nem gondolod, hogy ilyen dolgot üzengetni blogon keresztül nem szép dolog?
irigynek és sértődősnek tartasz? kedves tőled. akarom mondani: szégyelld magad.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)